Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927
1927. szeptember
13 De időközben, 1927. évi márczius hó 31-én megjelent a magyar 1. kir. minisztériumnak 2270/1927. számú rendelete, amely az 1924. évi VII. t.-c. 27-ik §-ában a magasabb fokozatú egyházi közületek földhözjuttatására vonatkozólag foglalt rendelkezések végrehajtásáról intézkedik. Habár tudtuk, az O. F. B. 19039./1926. szám alatt kelt és tollbanmaradás címén hozott végzéséből, hogy a 292 kat. hold juttatása „püspöki javadalom" címén történt, a most hivatkozott rendelet szövege immár kétséget nem hagy afelől, hogy az egyházkerületnek két ízben és összesen 400 kat. holdat kitevő földjuttatásának kizárólagos célja: a magyarországi-ágostai hitvallású evangélikus egyházkerületek püspökeinek földben való javadalmazása, s habár ezen rendelet 3-ik §-a a középbirtok-juttatásban részesülő jogi személyeknek jutó földbirtok terjedelmét is meghatározza, nevezetesen pedig az evangélikus egyház mind a négy egyházkerületénél ezt a területet körülbelül 500 holdban állapítja meg, nézetem szerint, a kérdéses rendelet 7. §-ában foglalt korlátozásokra való tekintettel, egyházkerületünk részére máris kiszolgáltatott 400 kat. hold további kiegészítését és felemelését aligha várhatjuk és azt véglegesnek kell tekintenünk. Ezzel a rendelettel minden kétely el lett oszlatva s immáron előttünk áll a rideg valóság, hogy az 1924. évi VII. t.-c. 27. §-a értelmében a „magasabb fokozatú egyházi közületek" részére eszközölt juttatásoknak célja a mindenkori püspökök földben való javadalmazása. És ezzel, mélyen tisztelt Közgyűlés, szertefoszlottak azon rózsás remények, hogy ezen intézményes földjuttatások javadalmaiból fedezhessük nagy összegre rúgó közigazgatási költségeinket, segélyezhessük a kerület humanitárius és charitativ intézményeit, nevezetesen pedig esperességeinket is részesíthessük oly juttatásokban, melyekből saját háztartásuk szükségleteit fedezhetnék. Hogy ezen rideg valóra való ébredés mily elégedetlenséget, keserűséget s mondhatnám felzúdulást váltott ki az egyes lelkekből, azt leírni nem tudom, de ennek visszhangját megtalálhatják mindazok, akik az egyes esperességi jelentéseket gondosan átolvassák. Egyházkerületünk horizontján az elkeseredés és a kétségbeesés sötét felhői tornyosultak, amelyek nem egy áldásthozó esőnek, hanem pusztító villámokkal terhes zivatar kitörésének előjeleikép mutatkoztak. Hálatelt szívvel állapítom meg, hogy ezt a viharokkal terhes sötét felhőtömeget a megértés balzsamos levegője eloszlatta. Ennek a megértésnek a kezdeményezője, szószólója és megalkotója egyházkerületünk nagyérdemű püspöke volt, aki megértve az Evangélium parancsát, hogy „akinek sokat adtak, sokat kívánnak tőle", ' i aki átérezve a szociális kérdésnek azt a lényegét, hogy a dolgozó munkás részére jobblétet, vagy legalább a jobblét eléréséig a tengődés lehetőségét kell biztosítani,
