Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926

1926. augusztus

15 * megszokta pénzecskéjének összegyűjtését, az felnőtt korában sem tékozolja el azt, hanem jómódú polgárrá válik. A takarékos és munkaszerető ifjúság nevelése nemcsak a szülők, nemcsak az iskola, hanem evangélikus egyházunknak is elsőrangú kötelessége. Ezeket az elveket egyházunknak beléletében is érvényre kell juttatni. A kifejtettek alapján azon kérelemmel fordulok egyházkerületünk nagytiszteletű lelkészeihez és nagyérdemű tanítókarához, hogy úgy a szószéken, mint az iskola katedráján, a tudományos oktatáson kívül — a régi nevelési rendszerhez visszatérve, — serkentsék a fiatalságot munkára, szorgalomra és takarékosságra, s ezzel kapcsolatban értessék meg vele, hogy a boldogság nem a földi javak bőségében jelentkezik, hanem abban a büszke tudatban és meggondolásban, hogy az ember legszebb ékessége és ékszere az a gyöngy, amelyet a becsületes munka verejtéke fakaszt a homlokon. Hazánk egyik elsőrangú pénzügyi szakembere állapította meg, hogy minden bajunknak alapoka a tőkék elpusztulása. Ha pedig ez áll — aminthogy tényleg fennáll —, úgy mindent el kell követnünk, hogy az új tőkék képződése minél gyorsabban, minél nagyobb mértékben meginduljon és folytatódjon, mert csak így remélhetjük jelenlegi szomorú állapotaink megjavulását. Ennek folytán egyházkerületünknek a bárhonnan juttatott összegeket meg kell takarítania s azokat lehetőleg tőkésítenünk kell, el nem felejtve, hogy a juttatott adományoknak alkalmi segélyek címén melegiben való felhasználása eszközölhető ugyan, de az ilyen alkalmi segéllyel egyeseken — maradandó hatás nélkül — csak ideig-óráig és részben lehet segíteni és a felhasználás módjának ily állandósulása csak káros következményeket vonna maga után. Ezen meggondolások során örömmel kell megállapítanom, hogy egyházkerületünk lelkészi karának nagyon sok tagja, — nagy elfoglaltsága dacára — készséggel foglalkozik szövetkezetek vezetésével. Lelkészi karunknak ezt a munkásságát nemcsak méltányolom, hanem igen nagyra értékelem is. Mert hisz ez a ténykedés az egyházközség minden egyes tagjának javát szolgálja, mert módot és alkalmat ad arra, hogy a nélkülözhetetlen életszükségleti cikkeket jó minőségben és jutányos áron szerezheti be. Ha azután e réven az illető lelkész munkájáért egy csekély ellenszolgáltatásban is részesül, úgy azt ne sajnáljuk tőle, mert meg vagyon írva, hogy: „a munkás méltó a jutalmára". A lelkészek ilyen tevékenysége nem árthat a lelkipásztorok tekintélyének s annál kevésbbé képezheti jelét a lelkészek elanyagiasodásának, mert a közelmúltban éppen egyházi vezetőink kezdeményezése folytán a Luther-Szövetség kebelében alakult meg Budapesten'a Deáktéren az „Evangélikus gazdasági központ", célul tűzve ki az evangélikus 1. Lelkészek a szövetkezetek élén. „Evangélikus gazdasági központ."