Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926

1926. augusztus

1 A zsinattartás szükségessége. 16 gazdasági érdekek felkarolását s így közvetve szeretett egyházunk felvirágoztatását. Ez a gazdasági központ többek között egy nagyarányú országos tűzifa- és szén-akciót indított meg, amely központból evang. testvéreink a szükséges tüzelőanyagot rendes piaci árakon alul és indokolt esetben részletfizetési kedvezmény mellett is beszerezhetik. Minderre a mélyen tisztelt Közgyűlés tagjainak figyelmét ezúttal is felhívom. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Sok van nekünk az élet Urától megparancsolva. Különösen pedig a mi evangélikus közegyházunknak. És mégis, ha erre esik a mi pillantásunk, azt kell mondanunk, hogy az ehhez szükséges összetartást alig találjuk meg nálunk. Hogy egyébre ne mutassak rá, csak a mi négy egyházkerületünk egymáshoz való viszonyára utalok, amelyből, sajnos, nagyon hiányzik a közös célok megvalósításának sikerét biztosító együttes törekvés. Még az 1913. évet megelőzőleg élt mindannyiunkban az a tudat, hogy egyházalkotmányunk máris idejét múlta, s hosszú évek során át foglalkoztunk a zsinati előmunkálatokkal, sajnos azonban, hogy az elkövetkezett világháború az 1913. év őszén összeült zsinat érdemleges befejezését lehetetlenné tette s az feloszlott. Azóta több mint tíz év pergett le, a fentebb jelzett tapasztalatunk és meggyőződésünk csak megerősödött, s immár két év óta foglalkozunk a zsinat újból való előkészítésével, az összes javaslatok máris elkészültek, azonban a zsinat összehívása még mindig késik, mert sajnos, a zsinattartás kérdésében ezidőszerint az egyházkerületek állásfoglalása megoszlik. Ennek okát csak sejteni lehet, de kideríteni nem. De ez a nézeteltérés és állásfoglalás annál döbbenetesebb, mert egyházalkotmányunk elavultságát, hiányosságát maga az egyetemes egyházi törvényszék — tehát az evangélikus Curia — 1925. évi október hó 23-án megtartott ülésében hozott 1084/1925. számú végzésének indokolásában hivatalosan állapította meg, mondván, hogy : „Az egyházi alkotmánynak különösen törvénykezési része felette hiányos, azonfelül a meghozatala óta lefolyt emberöltő alatt a fegyelmi ügyek elintézésénél perjogi kérdésekben szükség esetében per analogiam alkalmazást találó bűnvádi perjogunk kodifikáltatván", az egyetemes törvényszék a büntető perrendtartás 29-ik §-ának analógiáját volt kénytelen alkalmazni. Ha tehát már az egyetemes egyházi törvényszék hivatalosan is megállapította jelenleg érvényben, levő egyházalkotmányunk hiányosságát és elavult voltát, úgy egyházunk minden egyes tagjának arra kell törekednie, hogy a zsinat mihamarább összeülve, a mai kor- és viszonyoknak megfelelő egyházi alkotmányt alkossa meg és bocsássa rendelkezésünkre, hogy annak alapján intézhessük egyházunk ügyeit.