Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926

1926. augusztus

14 1. Első Magyar Általános Biztosító Társaság újabb adománya. A takarékosságról. akkor a mi közigazgatási szervezetünk még nem volt olyannyira kiépítve, mint ma, és abban az időben a superintendens urak mindent maguk végeztek. Tehát ügyelni kell arra is, hogy e segélyek csakis az alapító szándéka szerint osztassanak fel. E tárgyban a jog- és pénzügyi bizottság fog a közgyűlés elé javaslatot terjeszteni. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Belelentem, hogy az Első Magyar Általános Biztosító Társaság folyó évi közgyűlése kérelmem és közbenjárásom folytán ez évben is 2.000,000 K-t adományozott egyházkerületünknek, amely összeget felvettem és 1926. évi július hó 20-án egyházkerületünk pénztárába be is fizettem. Tisztelettel javasolom, hogy ezen nagylelkű adományért nevezett társaságnak a mélyen tisztelt Közgyűlés fejezze ki hálás köszönetét és erről a társaságot jegyzőkönyvi kivonat átküldésével értesítse. Javasolom továbbá, hogy ezen 2.000,000 K újabbi adomány csatoltassék a mult évben létesített „Első Magyar Általános Biztosító Társaság kegyes alapítványa" tőkéjének gyarapítására. Engedtessék meg, hogy ezen javaslatommal kapcsolatosan a tőkék gyűjtésére vonatkozó igénytelen nézetemet előadhassam. A világháború és az utána elkövetkezett szomorú idők alatt a pénzromlás folytán megszokták az emberek a könnyelmű költekezést, mondhatnám a nagy összegekkel való dobálódzást, úgyannyira, hogy egészen elyeszítették szemeik elől a tisztességes megélhetés kétrendbeli alapját: a takarékosságot és az előrelátást. Azt mindenki tudja és érzi, hogy habár az állam pénzügyi egyensúlya helyreállott, az egyes ember, de az egyes intézmények, köztük evangélikus egyházunk pénzügyei is nagyon szomorúak. Ezeknek rendbehozatalára más gyógyszert nem találtunk, mint a munkát és takarékosságot. Az egyes ember koronáiból keletkezik a kis tőke és ezekből keletkeznek az állam milliárdjai is, miértis a takarékosságnak az egyes embernél kell megindulnia. Gyermekeinket takarékosságra kell nevelnünk, mert a mai szomorú idők, a rossz szokások, a káros suggestiók és példák a gyermekek fogékony, minden befolyásra könnyebben hajló lelkét véglegesen megronthatják. Az államháztartás szanálásával a kormányzat is megkezdette a takarékosságot az egész vonalon, tehát kövessük az állam példáját, mert nemcsak az államnak kell a saját jövedelmeire ügyelnie, hanem az állam polgárainak saját filléreire is kell gondot fordítaniok. A régi, jó időkben nemcsak a családban, de az iskolában is megtanultuk azt, hogy „krajcárból lesz a forint", s az a gyermek, aki