Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

12 4. nem csak egyetemes felügyelői minőségemben, de abban a tekintetben is fennáll, hogy a kerület egy anya és egy leánygyülekezetének fel­ügyelője vagyok. A kerület iránti különös érdeklődésemnek kívántam kifejezést adni akkor is, amidőn első kötelességemnek tekintettem, meglátogatni szék­r rr helyén a Püspök Ur Oméltóságát s a mult esztendő folyamán látogatást tettem a kerület két hírneves gyülekezetében, a székesfehérvári és a balassa­gyarmati egyházközségekben. Különös kegyelettel emlékezem meg a kerület azon szerepéről, amelyet az ország és egyház szomorú megcsonkítása előtt egyetemes egyházunk életében betöltött. Teszem pedig ezt azon bizó reménységgel a lelkemben, hogy nem hosszú idő multán ugyanazt a szerepet fogja betölthetni. Garanciát látok erre a kerület azon munkateljesítményében, amely­lyel megcsonkittatása mellett sem marad el a nagy kerületek mögött, valamint abban a bölcs vezetésben, amelyben a kerületnek ma is része van. De garanciát látok a kerület vezérférfiainak egyéniségében is, élü­kön az általam felette nagyrabecsült Felügyelő Úr Őméltóságának sze­mélyében, aki odaadó buzgóságával nemcsak mint kerületi felügyelő, de mint egyetemes egyházunk úgyszólván minden fontos bizottságának is tagja, a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen szerepet tölt be, mint a zsinat előkészítő bizottságának a tagja pedig, egyenesen jövőt alapozó munkásságot fejt ki. Kegyeletes érzelmekkel szivemben a multak, elismeréssel a jelen, rendithetetlen bizodalommal a szebb és boldogabb jövő tekintetében, köszöntöm a kerületet közgyűlése alkalmából és Isten áldását kérem mind jelen, mind jövő működésére! Báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai fel­ügyelő úr Őméltóságának szeretettől áthatott, nagy lelkesedést keltett, egyházkerületünkre a szebb jövő felderültét bizakodva jövendölő, szent munkánkra Isten gazdag áldását esdeklő e beszédét a közgyűlés igaz, őszinte hálás köszönettel fogadja s Rákóczy István indítványára jegyzőkönyvbe felvételét el­határozza. 4. (B.) Ezután Kardos Gyula balassagyarmati lelkész emelkedik fel s kér és nyer engedélyt a szólásra. Elérzékenyült hangon mutat rá az elnöki megnyitó azon részére, amelyben a kerületi felügyelő úr Őméltósága az őt ért méltatlan táma­dásról szól, de emlékeztet egyszersmind lelkűnkről a lehangoltságot azonnal tovaüző azon örvendetes ígéretére a kerületi felügyelő úrnak, hogy kitűzött céljától semmi támadás nem fogja eltántorítani s mig a jóságos Isten erre képesiti, egyházkerületünk s ev. egyházunk érdekeiért tenni, fáradni soha meg nem szűnik. Kardos Gyula ennek hatása alatt indítványozza, hogy a kerületi közgyűlés adjon kifejezést az igéret fölött

Next

/
Oldalképek
Tartalom