Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

15 kezébe az ügyet s mellékelte másolatban a levelet is, melyet a bányatársulathoz intézett. Azt hiszem, hogy ez alkalommal azon a ponton fogtuk meg a dolgot, ahonnan ennek az ügynek egyházi érdekeinknek megfelelő lebonyolítása sikerülni fog. Lapujtő anyásitásához két dolog szükséges, a rossz karban lévő templom renoválása és a régi levitalak átépítése lelkészlakká. Ezért már az elmúlt esztendőben is nagyobb segélyeket folyósítottunk Lapujtőnek és megelégedéssel vettem tudomásul, hogy ezeken a pénzösszegeken az építkezéshez szükséges anyagokat vásároltak be. A salgótarjáni illetékes lelkész, Szelényi János, minthogy maga Lapujtő is idegenkedik az önállósítás gondolatától, félve az esetleg ezzel járó nagyobb terhektől, javasolja, hogy maradjon továbbra is Salgótarján kötelékében, ahonnan, minthogy a bányatársulat a szükséges fogatokat rendelkezésre bocsátja, megfelelő lelki gondozásban részesülhet. Egyelőre az építkezéshez szükséges anyagi eszközök hiányában nem is tehetünk mást, minthogy Lapujtőt és vidékét továbbra is a salgótarjáni evangélikus egyház és lelkész gondozásában hagyjuk. Azonban a cél mégis az, hogy Lapujtő önállósittassék, saját lelkésze legyen, aki minden idejét arra szentelje, hogy Lapujtőt és a hozzá tartozó nagykiterjedésű szórványt lelkileg gondozza, hitéletét élessze. Oroszvár anyásitása is a közel jövőben remélhetőleg már valóra válik. 10. Itt említem meg, hogy dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök ur Őméltósága Finnországból evangélikus egyházunk céljaira eszközölt finn gyűjtések eredményeképen 6.333,404 koronát hozott haza. A magam részéről a legnagyobb készséggel csatlakoztam Őméltósága azon szerencsés gondolatához, hogy az fordittassék a szórványokban élő hivek énekeskönyvekkel való ellátására. Óhajképen csak azt fejeztem ki, hogy a szórványban lakó hivek énekeskönyvekkel való ellátása történjék kerületenként s bizassék az a püspökökre s az: erre a célra rendelkezésre álló összeg is osztassék meg a kerületek között, mégpedig ugy, hogy elosztási alapul szolgáljon a szórványban élők lélekszáma, tehát nem általában a kerületbeli egyházhivek száma. 11. Énekeskönyvekről lévén szó, itt emlékezem meg a volt Zpevnikbizottságról, amelynek elődöm volt az elnöke, néhai Raab Károly a pénztárnoka s Hornyászky Viktor a kiadója. Ennek a bizottságnak működéséről elődöm ugy a kerületi, mint az egyetemes gyűlésen évenként jelentést tett. Érdeklődtem a Zpevnik-bizottság anyagi ügyei iránt s Hornyánszky Viktor folyó évi április hó 10-én kelt s hozzám intézett leveléből megtudtam a következőket: a cég a Zpevnik-bizottságnak felajánlott 1918/19 évre... 200 K-t és 150 Zpevnik énekeskönyvet 1919 VI. 29—1920 XII. 31-ig 300 „ és 225 1921/22. évekre 4000 „ és 300 Összesen 4500 K-t és 675 Zpevniket.