Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

16 5. Ebből a 675 Zpevnik-példányból Janoska György püspök követelésére a Szlovenszkóban alakult Zpevnik-bizottságnak átadott a könyvkiadó vállalat 375 példányt. Hornyánszky, bár az áldatlan szlovenszkói viszonyok miatt jelentékeny veszteségei voltak, meg nem feledkezve a sok évtizedes zavartalan összeköttetésről, felajánlotta nekünk a még megmaradt 300 példány Zpevniket s az azóta készenlétben tartott, mint irja, sajnos, elértéktelenedett 4500 koronát s felkért, hogy ezek felett rendelkezzem. Ennyit mond a múltról, a jövőre vonatkozólag semmiféle propoziciót nem tesz, várakozó álláspontra helyezkedik. Püspöktársaimmal abban állapodtunk meg, hogy miután a dunántuli és tiszai kerületben ez az énekeskönyv egyáltalán nincsen használatban, osztassék meg a 300 Zpevnik-példány a dunáninneni és bányai egyházkerületek között az egyházak lélekszáma arányában, amelyekben használatban van. 12. A missziók gondozása mellett kiváló figyelmet kívánok fordítani a jövőben a belmissziói munkára is, mint szintén elengedhetetlenül szükséges egyházépitő munkára. Egyházunkban már sok szó esett a beimisszióról, de annál kevesebb cselekedetet láttunk e téren. Az egyszerűen lehetetlen állapot, hogy a legtöbb falusi gyülekezetben egyáltalán semmi se történjék e tekintetben. Meg fogom követelni a rendszeres belmissziói munkát, inkább kevesebbet fogok kívánni, de azt igen, hogy az azután mindenütt gyakoroltassák. Belmisszió nélkül nincsen élénk, öntudatos hitélet. Ahol helyesen vezetett és jól alkalmazott belmissziói munka folyik, ott nincsen panasz a hivek anyagiassága, egyháziatlansága, templomtól való idegenkedése s a szektákhoz való hajlása miatt. Annyira mindenesetre kell vinnünk, hogy nemcsak a városi gyülekezetekben, hanem időver a falusi gyülekezetek mindegyikében is megalakítható legyen a Luther-Szövetség s ez a megalakulás ne legyen puszta formalitás, hanem a Luther-Szövetség abban a legkisebb falusi gyülekezetben is találjon valóban öntudatos, hitbuzgó, áldozatkész tagokat, akik szívesen és örömmel kapcsolódnak bele az egész országos lutheránus társadalomba. 13. Amikor e sorokat irom, veszem a gyászhírt, hogy Németh István dunántuli református püspök, főrendiházi tag, a balatonkenessei egyház lelkésze, folyó évi julius hó 28-án Székesfehérváron, ahol gyógyulást keresett, 74 éves korában elhunyt. Indítványozom, fejezze ki egyházkerületünk őszinte részvétét elhunyta felett s erről jegyzőkönyvi kivonatban értesítsük a dunántuli testvér református egyházkerületet. 14. Ugyancsak részvéttel jelentem, hogy dr. Kail Antal, a fejérkomáromi egyházmegye nagyérdemű felügyelője, betegeskedése következtében visszavonhatatlanul lemondott állásáról. Benne hitbuzgó s bölcs férfiú vált meg az egyházi kormánytól. 15. Helyére dr. Händel Béla egyházkerületi főjegyző választatott meg fejérkomáromi egyházmegyei felügyelőnek. Folyó évi junius hó 26-án, Szenden tartott egyházmegyei közgyűlésen iktattatott be ünnepélyesen hivatalába. Résztvettem ezen a közgyűlésen s már ott nyilt alkalmam