Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

14 . mert meg vagyok róla győződve, hogy seholsem tehetünk egyházunknak akkora szolgálatot, mint éppen ezeken a missziói pontokon. Egész magyarhoni evangélikus egyházunknak megvan az a szerencsétlensége, hogy egyházunk egészben véve egy nagy missziói egyház, mert híveink aránylag csak kevés helyen laknak nagy, zárt tömegekben, inkább szerteszórtan élnek széles e hazában a másvallásuak között. Innen van, hogy hiveink száma aránylag a többi egyházakéhoz képest évről-évre fogy, csökken s utoljára is elveszünk, ha meg nem száll az apostoli buzgóság ejőbb egyeseket, majd azután mindig többeket és többeket felkeresni, a szerteszórtakat összegyűjteni fiókegyházakba, majd ezeket tömöríteni missziói körökbe. Ilyen körülmények között a kerületnek valóságos gondviselésszerű férfia dr. Kovács Sándor egyetemi tanár ur Őméltósága, aki önzetlenül, tisztán csak a keblében élő apostoli buzgóságtól hajtatva, már évek óta áldásosán forgolódik a missziói munkásság mezején. Igy csak természetes, hogy amikor arra kért, hogy adjak neki felhatalmazást, hogy Esztergomban élő híveinket fiókegyházzá szervezze, ilyennel a legnagyobb készséggel elláttam. Ugyancsak ő fáradozik Komáromujváros, Tatatóváros és Esztergom missziói egyházzá szervezésén, élén egy misszionárius lelkésszel. Komáromujváros volna ennek a missziói körnek a központja s a komáromujvárosiak már mozgolódnak is ebben az irányban. Folyó évi február hó 28-án vezettem egy küldöttségüket a miniszter ur elé s tolmácsoltam azt a kérésüket, hogy imaház építésére s egyéb szükséges egyházi épületek, lelkészlak stb. emelésére a kaszárnya és a hozzátartozó gyakorlótérből ingyen kincstári telket s építkezésre a kultuszminiszteri tárca terhére nagyobb segélyösszeget kaphassanak. A miniszter ur szokott előzékenységével fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy a honvédelmi miniszter urnái közben fog járni, hogy az ingyen kincstári telket megkaphassuk. A segélyösszegre vonatkozólag azonban azt mondta, hogy elkéstünk, mert kisebb összeggel semmire sem megyünk, nagyobb összeget pedig az entente ellenőrzőbizottság nem fog engedélyezni azzal a megokolással, ne fogjunk ujabb építkezésekbe addig, amig a megkezdetteket sem tudjuk befejezni. Ebből látható, hogy nem fog könnyen menni a dolog, de fáradhatatlan munkával, türelemmel és kitartással egyrészt, másrészt áldozatkészséggel, fog menni ez is. Tatabányán és a hozzátartozó vidéken a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1046 hivünk van. Ez akkora lélekszám, mely önálló lelkipásztori gondozás nélkül nem maradhat. Azonban a viszonyok Tatabányán rosszak, a bányatársulat szinte hermetice elzárkózott eddig minden olyan mozgalomtól, amely az evangélikus hivek lelki gondozására irányult s kénytelenek voltunk beérni azzal, hogy nagyszámú evangélikus gyermekeinket az ottani református lelkész részesiti hitoktatásban. Ez igy tovább nem maradhat. Ilyen körülmények között nagy örömmel vettem az értesítést, hogy báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő ur Őméltósága, aki közel áll a bányatársulathoz, maga vette