Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

18 7. Ságodnak a püspöki hatalom gyakorolhatásának jelvényét, egyházkerületünk pecsétjét — ezt abban a reményben teszem, hogy a multat — minden díssonantiájával feledve, egyesült erővel indulhatunk neki a nagy munkának, egyházat és hazát újonnan felépíteni, amihez Méltóságod személyére és működésére az evangélium Urának legbőségesebb áldását igaz szívből kérem. Megemlékezem a nagy apostolnak Pálnak tanításáról, hogy „az igazi megismerés a szeretetből fakad" (I. Korinthusi levél 8 fejezet 1. vers) s ha Méltóságodat igazán meg fogják ismerni egyházkerületében, ugy az ebből fakadó szeretet sem fog elmaradni, amely egyformán megszünteti a félreértéseket és világosságot nyújt azoknak is, akik eddig még nem akartak mást, csak sötétséget látni egyházkerületünk életében. Vezérelje Méltóságodat a hit, remény és szeretet hármas csillagzata! Hit az Istenben és hazában, Remény az isteni örök igazságban, Szeretet nagy Magyarország feltámasztásának nagy munkájában; éltesse és erősítse meg még soká Főtisztelendőségedet! S immár tisztelettel kérem, hogy a társelnöki széket elfoglalni méltóztassék! A beszéd végével Kiss István püspök átveszi a dunáninneni egyházkerület pecsétjét és elmondja székfoglaló beszédét: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Egyéni igénytelenségemet, erőim fogyatékosságát sohasem éreztem inkább, mint ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor Isten kegyelméből s a dunáninneni egyházkerület többségének bizalmából a püspöki széket kell elfoglalnom. Elvonulnak lelki szemeim előtt a mult nagy főpásztorai, a nagy erélyű, hatalmas alkotó erőtől duzzadó Krman, a bölcs Geduly, aki hatalmas elméjével s páratlan higgadtságával viharokat csendesített le, amik az akkori kerületi gyűléseken oly könnyen támadtak s a haló poraiban is áldott emlékű Baltik. S ha a múltba vetett tekintet szívszorongással tölt el, még inkább lenyűgözi lelkemet a jelen. Titáni erők küzdenek egymással. Az egyik oldalon a mult tisztes hagyományaiért lelkesülők állanak — a másikon a destructiv irányzatok mindent felforgató elemei sorakoznak. S folyik az ádáz harc, minél láthatatlanabbul, annál hevesebben. De amit látunk is belőle, elég, hogy elborult lélekkel nézzünk a jövőbe. Hogy ily nehéz viszonyok között is ide merek állani, hogy elfoglaljam a püspöki széket, ennek egyik oka, hogy a Méltóságos egyházkerület akarata nyilvánításában az én Uram és Istenem hivó szózatát hallom. Istenben bizó lelkem pedig engedelmeskedni szokott az Ö Urának. De van elhatározásomnak tárgyi oka is. Az a nagy katasztrófa, mely a világháború elvesztésével zudult reánk, elszakította tőlünk a dunáninneni egyházkerület tetemes részét is. Azóta egyházkerületünk hajója a megbecsülhetetlen történelmi emlékek gazdag rakományával ott