Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1922

1922. augusztus

5 Három keserves esztendő, a megsanyargatott lelkeknek örökké- 1 valóság! Nem hihetem, hogy a mi végzetünk azt hozza magával, hogy szenvedéseink ideje, olyan fövényórával méressék, amiben minden lecsurgó fövényszem egy évet, s az egész nap azután sok-sok száz esztendőt jelent. Igazságos ügyünkbe vetett törhetetlen hitem, ezen lehetőségnek még a gondolata ellen is tiltakozik, mert Isten látja lelkünket, hogy küzdeni és dolgozni kívánunk testvéreinkért és saját boldogulásunkért! S ha még most sincs módunkban más, minthogy az 1921. évi közgyűlési határozatunknak eleget tegyünk, hogy ismét és ismét megismételjük, hogy : „egyházkerületünk szétdarabolása, iskoláinknak idegen államba való beolvasztása ellen, mivelhogy ez nem a jog, hanem erőszak alapján történt olyan nép részéről, melynek az ősi magyar földhöz semmi jussa nincsen, — a leghatározottabban tiltakozunk, azt jogosnak el nem ismerjük, s magyar hazánk területi épségéért, iskoláink visszaszerzéséért minden erőnkkel küzdeni fogunk", — amikor ezt most is hangoztatjuk, annak a reménynek adunk kifejezést, hogy az Isten, akinek szent Fiáról szóló evangéliumát éppen mi őrizzük a legtisztábban, a leghívebben, a mi jó Istenünk leveszi egyszer a szenvedések keresztjét hazánkról és meg fogja — hisszük — meg fogja még ostorát mutatni azoknak is, akiket most ostorul mireánk engedett. Ez a hit, ez a reménység ad minékünk erőt, hogy a jelen kényszerhelyzetben se veszítsük el fejünket, hanem munkálkodjunk, mig nappal vagyon, mert siet, rohan felénk az éjszaka, hogy a halál homályát árassza szét hazánk és egyházunk felett. Hogy ez a törekvésünk valóra váljék, kétszeres erővel kell dolgoznunk. Aki becsülettel dolgozik a mai kis haza föívirágzásán, aki lelkét megóvta a lemondástól, s megedzette a harcra, az kész katonája a felszabadítás eszméjének ! E tekintetben nekem, mint az egyházkerület felügyelőjének csak egy szavam lehet, hogy minden magyar — 5 mi evangélikusok mindég azok voltunk — törhetetlen erővel munkálkodjon, hogy csonka hazánkat erőssé tudjuk tenni, mert akkor a nagy pillanatban erősek leszünk arra is, hogy visszaszerezzük elrablott részeinket. De különösen munkálkodjunk a sötét éjszaka homályának eloszlatásán, mely itt borong még mindig közállapotaink felett. Mert sajnos, szinte napról-napra fellángol egy-egy parázs, amely a hamu alatt még mindig nem aludt el, hanem talpunk alatt lappangva keresi az alkalmat, hogy a köznyugalmat balfelé felborítsa. Ennek meggátlására és régi határaink visszaszerzésére szolgáló nemzeti életünk lendületének biztosítására, egyik leghatalmasabb tényező evangélikus egyházunk, s abban a mi egyházkerületünk is.