Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1922

1922. augusztus

6 1. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Ha evangélikus öntudatomtól nem befolyásolva, figyelem egyházunk állapotát, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék előttem az, hogy mi evangélikusok sokat teszünk bár, de mégsem teszünk meg mindent, ami egyrészt erőnktől telik, de másrészt, amit négyszáz éves multunk után a köz méltán elvárhat tőlünk. Egy Budapesten működő külföldi misszionárius kifejezést adott egy alkalommal — hallomásom szerint — annak, hogy a magyar történelmi egyházak bizonyos tekintetben elvesztették hitelüket. Mélyen tisztelt közgyűlés, nem szándékom most vitába szállani vele, de nekem is észre kell vennem, hogy a mai nemzedék igen nagy rétegeinek a lelke fogékonyabbá vált az isteni dolgok iránt, de azoknak nagy része lelki szükségleteinek kielégítését nem saját egyházának kebelében, hanem a külföldről óriási pénzadományokkal támogatott „szekták" körében keresi. Mig egyfelől „a keresztyéninek nevezett kurzus sem tudott megszabadítani a reverzálisok átkától, addig másfelől ezeknek a szektáknak előtérbe nyomulása szorítja két tüz közé országszerte evangélikus egyházunkat. S bár talán a mi egyházkerületünket még némileg megkímélte eddigi rohamuk, — nekem, közegyházunk esküt tett felelős egyik vezetőjének, kötelességem rámutatni, hogy egyébként milyen állapotok uralkodnak egyházunkban. Mélyen tisztelt közgyűlés! Nem szólva az egyházi legfelsőbb helyről jövő vezérhang hiányáról, nem szólva a személyi és parciális érdekek diktálta ellentétekről, amelyek a legnagyobb kérdések megoldását is hátráltatják, nem szólva arról a sok viszályról, mely egyházi tisztviselőink között a káplánkérdésektől felfelé igen nagy számban fordulnak elő, nem szólva a legszebb hivatás, az evangélium szolgálata hivatásérzetének itt-ott észlelhető szunnyadásáról, csak azokra a mozzanatokra szeretnék ezalkalommal röviden reámutatni, amelyek egyházunk nehéz munkájának eredményességét nagyon megnehezítik. Itt van elsősorban a mi egyházkerületünk, 8/io-ed részétől megfosztva s ezenfelül még most is csak a csendes sírjában porladó Baltik Frigyes szellemének vezetése alatt, de még mindig törvényesen megválasztott és beiktatott püspök nélkül. Én e kérdés megoldását elódázhatatlannak tartom, amelyet, ha elszakadt részeink felszabadulásáig terjedő érvénnyel is, de megoldandónak kell tartanom. Ez a kérdés a jogügyi bizottságban is tárgyaltatván, a mélyen tisztelt közgyűlésnek alkalma lesz efelett dönteni. De vannak ennél nagyobb kérdések is, melyek mind függőben vannak. Ilyenek az egyházi közigazgatás nehézkességének és bonyodalmasságának problémája, az erélyes központi vezetés és irányítás hiánya, egyházalkotmányunk rendelkezéseinek korszerű kiegészítése, iskola-