Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1920

1920. október

9 9. (K.) A társelnöki szék elfoglalása után lándori Dr. Kéler Zoltán 9. egyházkerületi felügyelő a következő, lelkesén előadott és lelkesedéssel fogadott beszéddel köszöntött be: Méltóságos és főtisztelendő kerületi közgyűlés! Az imént elhangzott felhívás folytán elfoglalom a dunáninneni ev. egyházkerület felügyelőjének elnöki székét, melyre az 1918. évben a még csonkítatlan kerület egyházközségeinek általános szótöbbségével megválasztattam. Ezen választást az egyetemes közgyűlés tudomásul vette s így annak jogérvényessége megállapítást nyert.. A társelnöki szék elfoglalásakor mély megilletődés s igaz fájdalom fogja el lelkem: mert gyászt látok mindenütt! Az a gyász, mely lelkemet sorvasztja, mindnyájunk gyásza és annak közössége a jelenlevők szeméből is visszatükröződik, mert eggyek vagyunk a gondolatban, mely megcsonkított hazánk és megcsonkított kerületünk idegenek jármát nyögő részein imbolyog s fájlaljuk, hogy hat esperesség, továbbá iskoláink képviselői, valamint szeretett hittestvéreink meg lettek fosztva a mai közgyűlésen való megjelenés lehetőségétől. Gyászoljuk két líceumunk és tanítóképzőnk és kerületi leányiskolánk elvesztését, mélységesen fájlaljuk, hogy az egyetemes theológiai akadémia több évtizedes hajlékát elhagyni volt kénytelen. E melységes gyászban vigasztaló egyedül az a tudat, hogy az erőszak egyházkerületünknek csakis külső egységét bolygatta meg, amely megrontás az isteni örökigazság törvényei szerint végleges nem lehet, annál kevésbbé, mert a belső egység, vagyis az érzelmek egyöntetűsége, mely a mi szűkebb közösségünknek csak a csonkítatlan magyar hazát és magyarhoni evangélikus" egyházat ismeri el; közöttünk soha meg nem szakadt és soha meg sem is szakadhat. Aleigázók által megszállott területeken szenvedő hitsorsosaink összeszorított ajakkal és haragvó némasággal tűrik az "elnyomatást, de velünk éreznek és lélekben itt vannak! Ennek tudatában kifejezésre kell juttatnunk együttérzésünket, testvéri szeretetünket és ragaszkodásunkat, s állandóan hirdetnünk kell, hogy Magyarország feldarabolásába, "kerületünk megcsonkításába belenyugodni soha, de soha nem fogunk. \ A bibliai Apostol a korinthusiakat a hozzájuk írt levele végén úgy szólította meg : „ Vigyázzatok /" A magyar Apostol, mikor sorsunk eldőlt, a nemzethez intézett beszédét, utalva arra, hogy elérjük-e, beteljesedik-e Széchenyi jóslata a jövendő Magyarországról, azzal végezte: „Rajtatok áll!" Ez a felhívás nekünk is szól, mert kizárólag a mi egységünkön, erő| akaratunkon és kitartásunkon múlik, hogy a köztünk s elszakadt kerületrészeink között a most is fennálló belső egységhez a külső egységet is visszaszerezzük!