Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1920
1920. október
10 í), A mi "kötelességünk ébren tartani elszakított hitsorsosainkban a törhetetlen ragaszkodást Magyarország minden rögéhez, a régi kerületi egységhez, s állandóan hirdetni azt, hogy mi nem nyugszunk bele a leigázók igazságtalan rendelkezésébe, s mindent elkövetünk, hogy a világot meggyőzzük a rajtunk esett igazságtalanságról, s álláspontunk helyességéről és igazságáról. Gyászoljuk igaz szívvel Baltik Frigyes boldogult főpásztorunkat, kinek bölcs vezérletére, tanácsaira, irányítására, különösen a mai viszonyok között oly nagy szükségünk lenne. Szeretet, tisztelet övezte személyét, siker, megbecsülés és áldás kisérte minden munkáját; — mert szerette egyházát, hazáját és embertársait. Élete lefolyása szép, csendes és megelégedett volt. Saját sikereinek soha, de egyháza sikereinek mindég öriilt; s megelégedésének ez volt az alapja. Élete alkonyán — ezt az egyházát s kerületét oly rajongóan szerető nagy embert.— mégis elérte a bánat, látva oly jelenségeket, melyekből az a meggyőződése fakadt, hogy mindaz, amit alkotott, elpusztul s oly felfordulás áll be, melynek következményei egyházára veszedelmesek lesznek. A nagy egyházfő eltávozott, de az ő plántálta szellem győzedelmeskedett s a veszély elhárult! Áldott legyen emlékezete! Mélyen tisztelt közgyűlés! Kerületünk életében a legutóbbi közgyűlésen tárgyalt választás oly nézeteltérést váltott ki, hogy ez üggyel még az egyetemes egyház is foglalkozni volt kénytelen. 1( Ez a kérdés immár végérvényesen elintéztetvén, a mai beiktató közgyűlés összehívásában látom zálogát ánnak, hogy a szavazás hullámai véglegesen elcsendesültek s visszatér a megnyugvás, helyreáll a jogrend, s kezdetét veheti az alkotó, hasznos munka. Egyházunk rég porladó vezetői lelkesedéssel, munkával, küzdelemmel, áldozatkészségükkel emberöltökön keresztül igyekeztek erkölcsi és anyagi tőkéket gyűjtve, egy jobb világot teremteni, hogy azt nékünk, azóta élő nemzedékeknek átadva, mi tovább építsük, gazdagítsuk s megvirágozva mi is adjuk át utánunk jövő nemzedékeknek. Ezt az átvett örökséget továbbfejleszteni, kiépíteni ma alig lehet, mert az megsemmisült, vagy legalább is morzsákra .fogyatkozótt! De azt nem az örökösök pocsékolták eb hanem azt a jól elrendezett érdekszövetkezeteknek, Istent tagadó, egyházat és vallást megcsúfoló s minden erkölcsöt megmételyező munkája és az általuk előbb titkon, utóbb már cégéresen hirdetett tanok által meghódított, félrévezetett nagy tömeg semmisítette meg!