Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918. Rendkívüli közgyűlés

1918. május

meg; mi hisszük Megváltónk igéretét: Aki én bennem hiszen, ha meghal is él! Mi hivő keresztyének szeretteink elvesztésekor meg tudunk nyugodni a jóságos Istennek szent végzésén, mert tudjuk, hogy azok e nyomorúság völgyéből egy jobb hazába költöztek. Azért elapasztjuk s felszárítjuk könnyeinket s nemcsak a gyásznak szomorú óráiban, hanem később is kegyelettel ujitjuk fel elhunyt kedveseink emlékezetét. Ezt cselekesszük ezen gyászos ünnepi alkalommal is. Áldó imádság mellett emlegetjük elhunyt nagyérdemű vezérünknek kedves hangzású nevét. Tesszük pedig ezt felolvasott szent igénk értelmében: Az igaznak emlékezete áhlott. Áldott közöttünk az ő emlékezete is, mert: 1. Áldással gondolunk az ö nemes egyéniségére. 2. Áldással gondolunk Istenre, ki néki adta az Ö kegyelmét. 3. Áldás származik belőle reánk s egyházunkra is. I. Áldott közöttünk elhunyt kiváló kerületi felügyelőnk emlékezete, mert áldással gondolunk az ő nemes egyéniségére. Emlékezünk pályafutásának nemcsak ama rövid ötévnyi szakaszára, melyet egyházkerületünk élén futott be, hanem arra az emberöltőt túlhaladó részére is, melyen kisebb körökben mint buzgó vezér, kerületünk életében mint helytálló közkatona szolgálta egyházunkat. Itt is, ott is teljes szívvel, igaz lélekkel, jó akarattal szolgálta a szent ügyet. Buzgó tevékenységének szemtanúi szinte hallani vélték lelkesedésének visszhangját: semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezzem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól.