Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918. Rendkívüli közgyűlés

1918. május

Tudatával birt annak, hogy «a felügyelői hivatal nemcsak méltóság és disz, hanem fontos ténykedések sorozata, melynek megfelelni erkölcsi kötelesség. És ö ezen erkölcsi kötelességet hiven, igazán teljesítő. Egyházkerületünk kormányzásában a teljes pártatlanság, tárgyilagosság és szabadéivüség voltak irányelvei. Oda törekedett, hogy a kölcsönös tisztelet, kölcsönös türelem, testvéri szeretet és békés egyetértés honosuljanak meg egyházi életünk munkamezején. Ezen célját el is érte. Szivének meleg szeretetével, lelkének világos gondolkodásával, akaratának egyenes és igaz törekvéseivel sikerült magához bilincselnie egyházkerületünknek minden tényezőjét, ugy, hogy azokat nem a vezér rettegett szigora, hanem az iránta táplált szeretet és bizalom ereje tette odaadó, lelkiismeretes harcosokká. És az önzetlen küzdelem, a kitartó munka nála méltánylásra talált. Boldogság sugárzott arcáról, mély meghatottság rezgett szavaiból, midőn egy-egy érdemes munkás iránt leróhatta az elismerés adóját. De nem elégedett meg a törvények és szabályrendeletek betartásával és végrehajtásával; a munkát intéző szellem, a sziveket mozgató érzület volt ő előtte a lényeges és fontos. Mint egyházi életünk éberszemű őre nemcsak az egyházkormányzat gépezetének pontos működésére tekintett, hanem figyelme tárgyát képezte a hitélet fejlesztése, a vallásos érzelem ébresztése és ápolása is. Mig egyrészt kinyilatkoztató, hogy ténykedéseiben az egyház iránt való liüség és szeretet fogják vezérelni; addig másrészt hangsúlyozottan fejezte ki azon óhaját, hogy iskoláinkban mindig és mindenütt az igazi hazafias és egyház i as szellem uralkodjék. És hogy az ajkairól elhangzott irányeszmék nála nem elméletet, hanem életet jelentettek, azt megmutatta