Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

27 szabadságát, alkotmányát, önrendelkezési jogát, oly törekvések ellenében, melyek azt következetesen és rendszeresen veszélyeztették és melyeknek czélja valójában az volt, hogy a kor eszméi által lelkesített, szabadabban szárnyaló honfiak által terjesztett tanok elfojtassanak, a magyar nemzet nemzeti jellegétől megfosztassák, a magyar állam pedig beolvasztassák egy birodalmi fogalomba, ahol azután elenyész, mint ahogy a tengerbe ömlő folyamok annak hullámaiban nyomtalanul eltűnnek. É küzdelmeknek egyik lélekemelő tünete és jelensége az, hogy a testvér protestáns egyházak fiai nem voltak teljesen magukra hagyatva, de időközönkint támogatást nyertek kath. vallású kiváló férfiakban, akik államférfiakhoz illő éles látással kiérezték, hogy a protestantizmussal veszélyeztetve volt maga az alkotmányos politikai szabadság is. A hazafias harczok e tünete ismétlődik a mai ünnep alkalmából, midőn a magyar nemzet sok szenvedését, de dicsőségét is felidézett kor emlékezete bennünket katholikusokat is ösztönöz, hogy valláskülönbség nélkül általánossá tegyük ez ünnepet és 300 évnek tanulságaiból kiindulva, egyfelől elmerengjünk a ma szinte érthetleneknek látszó ama nehézségeken, melyekbe nemcsak nálunk, de más államokban is. az emberrel veleszületett jogok érvényesülésük közben ütődtek, másfelől megszilárduljunk amaz irányban, hogy intézményeink gondos kiépítésével, az azokat szabályozó törvényekhez főleg a vallásszabadság nagy elvéhez való hűséges ragaszkodással, hasonló nehézségeknek a vallásfelekezetek közt támadható káros harczoknak ismétlődését lehetetlenné tegyük. Nagy megnyugvással tekinthetünk a jövő elé! Az előjelek kedvezők. Ha az utódok azt az irányt, melyet Ő cs. és apóst, királyi Felsége I. Ferencz József urunk és királyunk hibás hagyományok elhagyásával, de nagy bölcscséggel mérvadóul kitűzött, betartják, ha az emberi jogokat kölcsönösen megbecsüljük, ha az apróiékos súrlódásokat nemzeti nagy czélok felé való törekvések fogják felváltani, ha sértetlenül fenmarad a szívós ragaszkodás alkotmányunkhoz, mely nekünk éltető levegő és fejlesztő napsugár: úgy a jövő nem fog a múlthoz hasonló küzdelmeket szülni, sőt ellenkezőleg egyfelől a vallásfelekezetek a sajnos elég későn meghozott 189ő-ik évi törvénnyel hiszem végleg megalkotott vallásszabadság oltalma alatt egymással versenyre kelhetnek a nép hitéletének és erkölcseinek üdvös irányításában, másfelől a nemzet is mentve lesz igen súlyos koniplikátiók folytonos eligazításának nagy terhétől és nyugodtan valósíthatja rendeltetését abban a világrendben, melyből az emberiség boldogulását várja. Ily általános tekinteteken kívül szorosabb megyei vonatkozások is hatottak a részben közre, hogy a vármegye e jubiláris ünnepségen való tényleges részvétele által e gyülekezésnek általános jelleget adjon, azt mintegy magáévá tegye. Már maga az az előre tudott körülmény, hogy úgy mint 300 évvel ezelőtt, ma is Zsolna fogja képezni gyülekezési helyét hazánk kiváló férfiainak, megyeszerte élénk visszhangot keltett és a megyének, valamint Zsolnának őszinte nagy örömére vált. Az anyagi és szellemi élet fejlődésének, alakulásának okai oly számtalanok, annyira egymásba fonódók és legtöbbször oly lengék, hogy azokat emberi véges elme határaiban követni nem is képes. Ki mondhatná meg, hogy az a szellem, mely az 1610-iki zsinat alkalmából itt megnyilatkozott, minő nagy kihatással volt Zsolna lakosságának képződésére? Ki meri állítani, hogy az akkor itt elrebbent szellemi szikrák, kifejezést nyert felfogások, eszmék nem járultak hozzá, hogy e helyen bensőleg egészséges alkatú, hazafiasan érző lakosság fejlődjék, mely amint az ország tavasza megnyílt lázasan élni, lüktetni kezdett és jelentéktelen községből rövid három évtized alatt országos fontosságú emporiumot teremtett? Arról ugyanis sohasem szabad megfedkezni, hogy a protestantizmus nyomában felvilágosodás és felvilágosítás járt, arról sem, hogy Zsilinszky Mihály