Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

28 nagy történészünk szavai szerint, a protestantizmus egyik kézzel védekezett, másik kézzel épített. Alkotásai főleg a közművelődés és népnevelés terén domborodtak ki. Szőnyinek 1695-ben kifejezett az a panasza, «hogy nemzetünk romlásának egyik nagy oka a köznépnek tudatlansága» az ő körükben nyomtalanul nem hangozhatott el. Sőt szinte megható az a tudásvágy, mely az ifjaikat a nyugat mivelt államaiba vezérelte, jobban mondva űzte, hogy olt nagy nélkülözések közt oly ismeretek birtokába jussanak és hazatérve oly ismereteket terjesszenek, melyek itt a zavaros viszonyok, folytonos harczok és az iskoláztatás szomorú kezdetlegessége miatt elsajátíthatók nem voltak. A közművelődés fontosságának korai felismerése, tanintézeteknek szapora felállítása eredményezte azt, hogy e vármegyében is az ág. hitv. evangelikus egyházhoz tartozó hívek hosszú idő óta élvezik az oktatás áldásait és a vármegye lakosságát értelmes, gazdaságilag is előrehaladott rétegekkel gyarapítják. Ennek igazságos elismerésében ne tévesszen meg senkit az a homályos tünet, hogy akadtak és akadnak olyanok, akik kevés hűséggel nagy magyar elődeikhez és jelen hivatott vezéreikhez oly eszmék szolgáivá szegődtek, melyek az egyedül jogosult magyar nemzeti felfogásokkal sehogysem egyeztethetők össze. Bízhatunk abban, hogy ez átmeneti muló baj, mely az ág. hitv. evang. egyház vezérférfiainak fáradozása folytán már is enyhült, az ő következetesen határozott maguktartása mellett rövid idő múlva végleges enyészésnek indul. Nem fejlődhetik naggyá a magyarságot veszélyeztető áramlat azok körében. akiknek elődjei a magyar nemzet fenmaradásának alapjain építkeztek. Legyenek uraim nagy visszaemlékezéseknek e szép napján Trencsén vármegye részéről hazafias szivélyességgel üdvözölve. Kívánom, hogv dicső multjukat, még dicsőbb jövő kövesse. A kitört lelkesedés lecsillapultával fordult az ünneplőkhöz Antal Gábor dunántúli ref. püspök hitrokoni szívből fakadó következő beszédével : Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! A dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület elnökségének testvéri meghívására jelenlünk meg itt a magyar ref. egyetemes egyház, mint annak egyházkerületei képviseletében a közel Dunántúlról és a távol Erdélyből, hogy a nagy idők dicső emlékezetét felujítsuk itt e történelmileg nevezetes Zsolna városában. Hazafias és vallásos érzésünk indít arra, hogy ápoljuk a dicső mult emlékeit s ezáltal igyekezzünk egyházunk szervezésében és tagjaiban élővé, munkássá tenni azt az igazi evangeliumi szellemet, amely ezelőtt 300 évvel a hazában megtudott küzdeni a legnagyobb nehézségekkel és letudta győzni azon majdnem emberfeletti erőt igénybe vevő akadályokat, amelyek a haza alkotmányos szabadsága és az evangeliom szelleméből kisarjadzó lelkiismereti szabadság érvényesülésének útjában állottak. Elmúlt ma már 300 éve annak, hogy Bocskay István vitéz seregei a haza alkotmányáért és a nemzet lelkiismereti szabadságáért vívott dicső harczokban megtörték az alkotmány és lelkiismereti szabadság elleneinek hatalmát és az örökké emlékezetes bécsi békekötésben biztosították e hazában a protestánsok vallásszabadságát. Ami dicső eleink azonban tudták és érezték, hogy a békekötéseket, sőt sokszor a királyi esküt is csekélybe vevő, elfogult ellenfél erőszakával szemben amit megszerezlek vitézséggel, azt megtartani és biztosítani csak bölcsességgel, világos törvénnyel és erkölcsi erőkifejtéssel lehet, amennyire lehet, mindezeknek a megalapozásához pedig az egyetértés, a szervezettség és egységes vezetés szükséges. Ezért, hogy egyrészről a magyar protestáns egyháznak teljes függetlenségét és önállóságát kifejezésre juttassák, másrészről, hogy az egységes közakaratot ki-