Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

5 mal Schönhofer Károly orgonista közreműködése mellett beve- 1. zetésül felhangzott lelkesen s buzdítólag a számos résztvevő ajkain az »Erős várunk az Úr Isten« diadalmi énekünk. Ezután mondotta nt. lic. theol. Schmidt Károly Jenő pozsonyvárosi lelkész, a következő, emelkedett szellemű magvas beszédet: Krisztus a mi gazdagságunk. I. Kor. 8, 7—9. Annakokáért miképen mindenekkel bövölködtök, tudniillik hittel, Isten beszédével, tudománnyal, minden szorgalmatossággal és hozzánk való szerelmetekkel; meglássátok, hogy a jótéteményben is bővölködjetek. Nem parancsolás szerint szólok, hanem egyebeknek szorgalmatosságok példájából indíttatván, hogy a ti szerelmeteknek is tisztasága bizonyos legyen mindeneknél. Mert tudjátok ami Urunk Jézus Kriszlus jótéteményét, hogy ő ti érettetek szegénnyé lett, mikor gazdag volna, hogy ti az ö szegénységével meggazdagodnátok. Szeretteim az Úrban! Összejöttünk mint egyházkerületünk képviselői és vezetői, hogy egy egész év munkájáról számot kérjünk, számot adjunk. Komoly egyházi dologez is. Ámbár tudjuk, hogy az egyházi élet tűzhelye a gyülekezet s az egyházi életben a közigazgatás csak szerény eszköz, a fődolog pedig a kegyelmi eszközökkel való hü sáfárkodás: a mi munkánk is egyházi munka, mert amiről tanácskozunk, amit határozunk, az mind azon egy czélzattal történik s történhetik csak, hogy a kegyelmi eszközök nyújtása s használata biztosítva legyen, hogy az evangyéliom mennél mélyebben belehatoljon idvezítö erejével népünk lelkébe, megszentelő erejével pedig mennél jobban áthassa egész életét. Magától értetődő dolog, hogy tárgyalásaink fonalán lesz szó mindenféle akadályról is, amely egyházi munkánk útjába gördül s különösen egyről minduntalan meg kell emlékeznünk: a mi hagyományos protestáns szegénységünkről. Tagadhatatlan tény, hogy szegények vagyunk s szegénységünk sokszor, sokhelyütt megbénítja az egyházi életet. S mégis! ne beszéljünk folytonosan s ne panaszkodjunk szünet nélkül ezen szegénységünkről, hanem beszéljünk egyszer a mi gazdagságunkról. Erre késztet minket a mi szent leczkénk is. Krisztus a mi gazdagságunk! 1. Ö benne örök mennyei kincsünk van. 2. Ö általa örök mennyei kincseket osztogathatunk másoknak is. 1. Pál apostol, midőn szent leckénk igéit leirta hasonló dologban fáradozott, mint Gyámintézetünk. Gyűjtést rendezett az ö pogány-keresztyén gyülekezeteiben a szegény jeruzsálemi keresztyének javára. A korinthusiakat is bőséges adakozásra buzdítja, még pedig azzal, hogy megmutatja nékik, milyen gazdagok ök. Gazdagok? Hiszen tudjuk, hogy a korinthusi gyülekezet majdnem kivétel nélkül egyszerű, alacsony származású s így szegény emberekből állott. Igenis, szegények voltak a világ felfogása szerint s mégis gazdagok. Miben állhatott gazdagságuk? Az apostol megmondja nékik: Krisztus az ö gazdagságuk; benne van nékik örök mennyei kincsök. Ez nekünk is szól, szeretteim az Úrban. Krisztusban van nekünk is mennyei kincsünk s így mi is, noha a világ Ítélete szerint szegények vagyunk, mégis gazdagok vagyunk. A dolog lényegét nézve természettől fogva minden ember, az egész emberiség, az egész világ — szegény. Isten előtt szegények vagyunk, örök