Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906

1906. augusztus

5 Emelni fogja addig, míg összes kötelességeinknek eleget nem tehetünk, 1—2. iskoláinkat, missiói s jótékony intézeteinket a haladókor színvonalára nem emeljük. Ez csak a segély állandósítása, törvényszerű biztosítása esetén lehetséges. Mert hova jutnánk, ha egyszer, a kormányok válloztával, a segély elmaradna!? Vagy összeroskadnánk óriás terheink alatt, vagy összezsugorodnának összes intézményeink, eltespedne egész egyházi életünk. Régi ellenségünk, az ultramontanismus szüntelen hadakozik ellenünk. Árt, a hol árthat. Ha anyagilag nem árthat, árt erkölcsileg, sértő gyanúsításaival. A r. katholicismust nem tekintem ellenségnek, mert hiszen a r. katholikus egyház is egyik felekezete a kereszténységnek, de ennek kebelében működik egy irányzat, mely azzal gyanúsít, hogy a nemzetiségi törekvéseket gyámolítjuk. Ezt a gyanút visszautasítom e helyről. Tegye mindenki, kövesse példámat, a hol csak alkalom nyílik reá. A mi egyházunk hazafias egyház, az államnak elsőrendű támasza. Mindent elkövetünk arra nézve, hogy az állammal karöltve működjék a közös feladatok megoldásán. Egyrészt mert egy állam sem tűrhet meg a maga kebelében izgatókat, másrészt mert mi is akkor várhatjuk egyházi ügyeink felvirágzását, ha a magyar állam erős és virágzik. Ez évben ünnepli meg hazánk a nagy Bocskay István emlékét. Ez volt az a hős, a ki az üldözések idején fegyvert fogott jogaink védelmére. Nem nyugodott addig, míg ki nem vívta a vallásszabadságot, és új biztosítékokat nem szerzett a magyar alkotmánynak. Oly kapcsolatot hozott ezzel létre a protestantismus és a magyar nemzeti törekvések közt, mely századok viharain át is kiállta a próbát. Indítványozom, hogy kerületünk tekintélyes küldöttséggel vegyen részt a böszörményi Bocskay-szobor leleplezésén. Fájdalommal kell megemlékeznünk a letűnt esztendő veszteségeiről. Elvesztettük báró Radvánszky Bélát, a gyámintézet elnökét, a ki munkásságával igazi díszt szerzett egyházunknak. Kiszólította az Úr körünkből Bac.hát Dánielt, a bányakerület érdemes püspökét, akinek főpásztori működése elé nagy reményekkel nézett egyetemes egyházunk. Örökítsük meg érdemeiket, emléküket jegyzőkönyvünkben s fejezzük ki mély részvétünket elhúnytuk alkalmából. Végül köszönetet mondok a mai istentisztelet szónokának, Albrecht Géza lelkész úrnak tartalmas beszédéért s ezzel a közgyűlést megnyitom. A kerületi gyűlés ezt a nagy figyelemmel hallgatott és helyesléssel kisért megnyitó beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatni egyhangúlag elhatározza, azzal, hogy az abban foglalt indítványok az elnöki előterjesztések során fognak elintéztetni. 2. Jelenti a kerületi felügyelő, hogy Osztroluczky Géza tb. főjegyző távolmaradását a püspökhöz intézett levelében Karlsbadban időzésével menti ki; az egyházi főjegyző pedig jelenti, hogy az egyházmegyék kiküldöttei megbízó leveleiket és igazolványaikat beadták s a határozatképes számban megjelent gyűlési tagok jegyzéke egybeállíttatott.