Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906

1906. augusztus

6 2—3. Ezen jelentések tudomásul vétetnek s a gyűlés megalakultnak kijelentetik. 3. A püspök beterjeszti évi — következő — jelentését: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Nehéz esztendőt éltünk át a mult közigazgatási évben. Arról, ami az egyházon kívül esik, nem szólok e helyütt: csak azon munkára és fáradságra szorítkozom, amely egyházunkat, illetve egyházkerületünket illeti. Nagyobb alkotásokat ez évben nem eszközölhettünk: hiányzott a várva-várt segély kívülről, s az egyházon belül a szamarilánusi munkát, illetve adakozást illetőleg, csakis gyengeségünkkel dicsekedhelnénk. Gyengeség és erőtlenség állott be még irodámban is, amennyiben betegeskedések következtében az egész év alatt teljes számban alig bírtam a munkásokat, úgy, hogy kisegítő erőkre kellett a sok munkában támaszkodnom, bár magam is meghosszabbítottam a rendes napi munkaidőt. Ez évben mondhatom Pál apostollal, az én mindennapi zaklatásom, minden egyház gondja közt: »Kicsoda háborgattatik, hogy én nem háborgattatnám? Kicsoda botránkozik meg, hogy én azon nem kesergenék« (11. Kor. 11. 29.) Ez főkép az által fokozódott, hogy talán egy évben sem folyt lent oly lassan és némely helyütt elkésve a munka, mint e közigazgatási évben, úgy, hogy a sürgetések a jókedvű munkást is elkedvetleníthették. IJe segített az Úr, kinek kegyelme, hogy az Ő ereje erőtlenség által végeztetik el. Amit cselekednünk kellett, azt mint az Úrnak méltatlan szolgái cselekedtük a kerület dolgainak elintézésében, Mult évi viselt dolgaink sorozatában először is ama két országos jelentőségű ünnepélyről teszek jelentést., amely egyházunkat is közelebbről érinti. Értein a Szécsény városában m. é. szept. 12-én a II. Rákóczy Ferencz által 200 év előtt ott tartott országgyűlésnek emlékére rendezett magasztos ünnepnapot, amelyen — mert az gyűlés amint tudjuk evang. egyházunk szabadságáért folyt küzdelmekkel egybeforrt — az egyetemes és a kerületi felügyelő urakkal s a nógrádi esperesség díszes küldöttségével megjelentem s magasztaltuk a szécsényi ev. kisded gyülekezet szép templomában a kegyelem Istenét, aki a mult századokban annyira szorongatott és üldözött országos egyházunkat megmentette a végpusztulástól. S hogy az evangélikusok e hazában egyházuk iránti szeretetöket és hűségüket tudják mindég, jó és balsorsban, összeegyeztetni a haza iránti szeretettel, tanusílja ezen szécsényi ünnepély is, ahol a nógrádi kormányzó körök által túlsúlyban evang. tanítók voltak kitüntetve elismeréssel és segéllyel a Nemzeti Intézettől, összesen tizennyolcan, mert a helyes irányban — ez pedig egyházi és hazafias — vezetik a tanítást! Az egyetemes gyűlés rendeletéből a május 20-án a bécsi béke 300-ik évfordulója alkalmából tartott Bocskay-féle ünnepélyről kimerítő jelentést, sajnos képtelen vagyok adni, mert csekély kivétellel csak igen rövid jelentéseket vettem, amelyeknek tartalma mégis az, hogy az ünnepély meg lett tartva az egyes egyházakban.