Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1905

1905. augusztus

56 12—13. '905. junius 26. 7798. sz. A tanítóképző-intézeti gyakorló iskola tárgyában. 1905. július 4. 56000. » Körrendelet a tüdőgümőkór ellen való védekezés tárgyában. Tudomásul vétetnek. 13. A m. kir. vallás és közoktatási ministernek — a néptanítók javadalmazásához tartozó földek víz-szabályozási költsége tárgyában 1905. marczius 7. kelt 69231/1904. sz. előterjesztett rendeletét a közgyűlés egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe iktatni rendelvén, az itt következik. A m. kir. vallás és közokt. minisztertől. 69231/904. szám. Mindgyakrabban merült fel szüksége annak, hogy döntenem kellett a felett, hogy az ártéri területben levő azon földek után, melyek a néptanítók javadalmához tarloznak, kit terheljen végeredményében a vízszabályozás költsége ? A m. kir. földmivelési miniszter úr ugyan közölte velem a m. kir. igazságügyi és pénzügyi miniszter urak, hozzájárulásával kiadott 56711/900. sz. elvi rendeletét, melyben az 1885. évi XXIII. t.-cz. rendelkezéseit érvényre emelve megállapítja, hogy az ezen költségekre való törvényes igény tekintetéből a társulat mindenkor a föld tidajdonosával áll szemben, de kifejezetten hangsúlyozta, — a mi egyébként természetes is, — hogy ezen rendelkezés a tulajdonos és egy harmadik között fennforgó jogviszonyt egyáltalán nem érinti. Már pedig éppen ezen jogviszony körül, t. i. a döntésem alá került esetekben az egyházak, mint tulajdonosok és a tanítók — mint harmadik fél között felmerült vitáskérdés volt az, mely irányítást, szabályozást igényelt és szükségessé tette egyfelől a kötelezettség kérdésének meghatározását és másfelől az áthárítás módjának, lehetőségének megállapítását. Ennek biztosítása végett a m. kir. igazságügyi miniszter úrral egyetértőleg a következő megállapodásra jutottam: A vízszabályozási költségeknek viselése kérdésében általánosságban elfogadandónak tartom a m. kir. földmivelési miniszter úrnak e kérdésben a m. kir. pénzügyi és igazságügyi miniszter urakkal egyetértőleg elfoglalt azon álláspontját, mely szerint a vizi társulatok által a társulati költségjárulékok helyesen és törvénynek megfelelően csakis az ártéri birtokok tulajdonosaira vetendők ki; mindazonáltal, a mint azt felmerült esetek alkalmából 1062/884. és 3815/885. sz. határozataival a pénzügyi közigazgatási bíróság is kimondotta — a tulajdonosoknak fenmarad azon joga, hogy a járulékok visszatérítését magánjogi igényei alapján a haszonélvezőtől akár per utján is követelhesse, hogy tehát — bár a társulati járulékokat a társulatok csakis a tulajdonosoktól követelhetik, ezáltal egyáltalán nem érintetik az, hogy az egyház és tanító közti jogviszonyban az egyház, mint tulajdonos, a tanítóval, mint javadalmassal szemben fennálló jogait megfelelő úton ne érvényesíthesse. A mi már most az egyháznak a tanítóval szemben a kérdéses járulékok viselése tekintetében netán érvényesíteni kivánt ezen jogait illeti, azok törvényes alapon a községi és felekezeti iskolai tanítók fizetésének rendezésére vonatkozó 1893. évi XXVI. t.-cz. rendelkezéseinek szem előtt tartásával bírálhatók és bírálandók el. Ezen törvény ugyanis 6-ik §-ában kifejezetten akként intézkedik, hogy azon esetre, ha «a tanító fizetésének egy része földbirtok járandóságaiból áll. azok értéke a tanítók törzsfizetésében való beszámítás végett az 1868. évi XXXVili. t.-cz. 143. §-a alapján» — az az a termények árának 10 évi átlagát számítva — «állapítandó meg.» Abból pedig, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. most hivatkozott és az 1893. évi XXVI. t.-cz. által a hitfelekezeti iskolák tanítóira is'kiterjesztett 143.