Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1903

1903. augusztus

60 Támaszkodva erre a határozatra, de azonfelül különösen még az 1790/1. évi XXVI. t.-cz. 10. §-ának világos és félremagyarázhatatlan szavaira is, melyek így szólnak: »Fundaliones Evangelicorum pro Ecclesiis eorumque Ministris, Schölls item cujuscunque nominis, nosocomiis, Orphanotrophiis, quibus cunque Pauperibus, vel juventuti augustanae et helveticae confessionis constituto, aut in posterum conslituendae, prout etiam eleemosynae ab iisdem nulla ratione adimantur, nec e manibus et administratione eorum ullo sub pretextu eximantur, directio praeterea harum fundalionum iis de ipsorum medio, quibus de recto ordine competit, salva et illibata relinquatur; illae vero fundationes, quae Evangelicis utrius que confessionis sub ultimo regimine nefors ademptae fuissent, iis illico restiluantur, superinspectione regia, ut haec fundationes ad mentem fundalorum administrentur ac dispensentur, ad easdem quoque extensa.« Az evangélikusok alapítványai, melyek a templomok, azoknak lelkészei, iskolái, bármi néven nevezendő kórházai, árvaházai és mindenféle szegények, vagy az ágostai és helvét hitű ifjúság javára alapítaltak vagy jövőben alapíttatni fognak, úgy nemkülönben az alamizsnák — tőlök semmi módon el nem veendők és semmi ürügy alatt kezeikből és kezelésükből ki nem veendők; azonkívül nekik az igazgatása azon alapítványoknak, melyek őket közülök rendszerint illetnek, sértetlenül és tisztán megmarad; azon alapítványok pedig, melyek mindkét felekezetű evangélikusoktól az utolsó kormány alatt netán elvétettek volna — nekik azonnal visszaadandók, a királyi felügyeleti jog arra nézve, hogy ezen alapítványok az alapítók szándéka szerint kezeltessenek és adományoztassanak — reájuk is kiterjed. Tekintettel továbbá arra, miszerint zsinati törvényeink 225. §-a szerint az ellenőrzést a vagyonnal és így az alapítványokkal való kezelés fölött is a legközelebbi felsőbb egyházi hatóság — jelen esetben tehát a kis-zellői egyház-község felett kizárólag csak a nógrádi esperesség — nem pedig a püspök vagy a minisztérium gyakorolja, végre tekintettel a zsinati törvények 224. §-ában foglalt azon intézkedésre, hogy az egyház-községek vagyonukkal önállóan rendelkeznek és önkormányzati jogkörükben szabadon intézkednek — a legfőbb felügyeleti jogból pedig nem következik és nem is következtethető bármely hatóságnak az a joga, hogy az alapítvány keletkezése a minisztérium tetszésétől függjön s ha a minisztérium azt a gyakorlatot akarja meghonosítani, hogy az alapító levelek jóváhagyás végett a minisztériumhoz felterjesztessenek, ebből az következik, hogy a jóváhagyást a minisztérium a miként megadhatja, ép úgy meg is tagadhatja. A kerületi közgyűlés a jelen esetben a miniszter által kívánt püspöki megerősítést és miniszteri jóváhagyást kieszközölni feleslegesnek mondja ki; mert azt sem az idézett országos sem a zsinati törvények elő nem írják, hanem a jelen esetből kifolyólag a fent idézett egyetemes gyűlési határozat kapcsán a minisztériumhoz hasonló felirat felterjeszté-