Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901

1901. augusztus

11 megejtettem, 6-án a jegyzőkönyvet kihirdettem. Mindezen idő alatt a 4. visitátionális bizottsággal együtt a nemes Zay grófi család vendége voltam, a mely főúri családnak keresztény szívű jóságos úrnője személyes áldozatkész közreműködésével a visitátió fényét emelte s ezen actus Zay-Ugróczon az összes lakosság ünnep-napja volt. Meggyőződtem, hogy evang. egyházunk nehéz napjainak emlékét, gazdag levéltárában őrző gróf úr, történelmi dolgozataival napfényre hozni törekszik; egyetlen fiát tudományos és hitbuzgó evang. theologus által ősei evang. hitében nevelteti; összes működését a felügyelői vezetésére bízott úgy zay-ugróczi, valamint egynehány más uradalmi területen lévő egyházaink javára áldozatkészségesen irányítja; ebből kifolyólag örömmel is jelezhetem, hogy a zay-ugróczi egyházat példás rendben találtam s azt mintaegyháznak nevezem. Háztartása rendezett; láttam, hogy a gróf úr saját nemes elhatározásából, mondjuk a terhek felét viseli, mihez járul a buzgó fáradhatlan lelkésznek apostoli lelki pásztorkodása és vezetése az anyában és a leányegyházakban, a jól rendezett iskolákban és az irodában. Egy községben Miczgóczon hiányzik még iskola, a mely alapítandó lenne. Május 7-én a ksinnai egyházat visitáltam. Szegény, de áldozatkész népet találtam, a mely templomát és iskoláját szépen rendezte; még új lelkészi laknak a felállítása szükséges. Dicséretre méltó a hívek azon törekvése, hogy egyházi szükségleteiknek biztosítására alapot gyűjtenek, a napi tehernek hordozása mellett. Vajha ily irányban a mozgalom összes egyházainkban megindulna és egyházaink roskadozó háztartása alapok által biztosíttatnék. A hol ezen kis egyháznak segédkezet kellenne nyújtani, ez az iskola-ügy; két tanterme zsúfolt, a közel Závadán okvetlenül iskola építendő. Hiszem, hogy tevékeny lelkészének ez sikerülni fog. Május 8-án megejtetett a visitátió a felső-ozori egyházban. Ezen régi, fényes múltú egyházunkat szerény, kis, missiói jelleggel bíró gyülekezetnek találtam. Szerény, hithű népe azonban, a melyből még valami fenmaradt nekünk, a midőn a hatalmas úri családok megszűntek már ott létezni, nem hivalkodott az egyház mezején; az utolsó kanonika visitátió után összes egyházi épületeit szépen javíttatta, sőt még telkeket is szerzett; az adakozók sora díszíti az egyház jegyzőkönyveit, s hiszem, hogy a munkás lelkész, a ki új buzgó felügyelőben Pfitzner Sándor úrban erős társelnököt nyert, a szórványok hitoktatásának végleges berendezését Isten segedelmével keresztül is viszi. Május 9-én, a podluzsányi egyházat visitáltam. Örömmel vettem tudomásul, hogy ezen anyaegyház Nagy-Szlatina filiáját egyetemben még öt fiókegyházzal, önállósítás czéljából kötelékéből elbocsátotta. Továbbá örömmel jegyzem, hogy gróf Zay Miklós úr uradalmának ezen pontján is áldozatkészségesen az egyház felvirágoztatását szivén hordja; ellenben fájós szívvel láttam, hogy az egyház mostani lelkészén súlyos betegség tünetei észlelhetők, miért is a lelkipásztorkodás fogyatékos. Tekintettel a lelkész nagy számú kiskorú családjára, úgy intézkedtem, hogy a lelkészt egy év tartamára