Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901

1901. augusztus

12 hivatalos teendőitől felmentettem s felhívtam az egyházat, hogy ezen időre helyettes lelkész állíttassék a lelkészi hivatal teendőinek ellátására. Mivelhogy azonban nemcsak a lelkész, de az egyház is szegény, az egyetemes felügyelő úrhoz fordultam, hogy azon kongrua átalányból, a mely legújabban a miniszter úr által az egyetemes egyház rendelkezésére bocsáttatott oly czélból, hogy főkép a beteges, a kongrua jótéteményét élvező lelkészek mellé segédek alkalmaztassanak, adassék a podluzsányi lelkészi állás ideiglenes ellátására a maximális segély s mert az egyetemes felügyelő úr elnöklete alatt megtartott ker. elnökségek értekezlete ezt méltányosnak találta, az egyetemes felügyelő úr 500 koronát utalványozott a podluzsányi kisegítő lelkész javára. Sajnos, hogy több hónapokon át hiába kerestem helyettest Podluzsányba; kevés a munkás, kevés a theologus. S ha kikerül is egy theologus, a püspök felelte nem rendelkezik, megy a hova akar; elmegy segédlelkészi állásáról is újból theologusnak Némethonba. Ama üdvös intézmény, hogy a püspök a helyettesítésről gondoskodik, meddő; mert senki fia felett nem rendelkezik és találja is a helyettest, hova helyezze el, a midőn a helyettesítésnek vége szakad ? Itt, valljuk be, hézag van alkotmányunkban. Podluzsányban a helyettesítést a szomszéd lelkészek ideiglenesen végzik; a nép pedig áldozathozatalra nem lévén hajlandó, egyszerűen beteges lelkészük eltávolítását és új lelkész választását kéri. Első feladatom lesz a ker. gyűlés után, hogy az esperességgel kezet fogva, ezen szomorú állapotot orvosoljuk. Elismeréssel adózom Pfitzner Sándor úrnak; mert a podluzsányi egyház tanterme rozzant és elégtelen, egyik épületében két szobát iskolai czélokra nagylelkűen az egyház rendelkezésére bocsátotta. Különben az egyház buzgó felügyelője mindent megtesz, hogy az egyház háztartásában hiányt ne szenvedjen. Dezser leányegyházában rendes iskola szervezendő. Az anyaegyházban tevékeny tanító vezetése mellett a tanítás eredménye jó. A nagy-szlatinai új anyaegyházban május 10-én végeztem hivatalos teendőimet. Örömmel láttam, hogy az egyház temploma rendben van, iskolájában a lelkész mellett egy újonnan meghívott tanító is működik, — hogy a kis szegény gyülekezet éppen megkezdte annak építését, a mije még nem volt, t. i. a lelkészi laknak, a gróf Zay Miklós állal adományozott telken, s magánál a szépen lefolyt visitatiónál is megható ünnepély volt, a midőn szép májusi napon, szabad ég alatt, a vallásos nép buzgó éneklése mellett végezhettem a lelkészi lak alapkő-letételének szertartását. Sajnos, hogy a miről a mult évi ker. gyűlés is tanúskodik, a már önálló egyház, az egyházi fórumok által annak még nincs kijelentve. Minek következtében a nagy-szlatínai lelkész, a kinek összes jövedelme 814 korona, nagyon szenved; mert a minisztérium elutasította Nagy-Szlatinát kérelmével azért, mert az akták szerint még nem önálló. Ezen fő tiszteletű gyűlés nemes feladatához tartozik, hogy ezen önállósítást hirdesse ki; különben NagySzlatinán szenvedni fog nemcsak a lelkész, hanem maga a nyáj, a mennyiben egyik lelkésze már elment, a másik csak ker. megtagadás-