Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1899. augusztus
90 1. hogy a végrendelkező szándékával nem ellenkezik, ha a Reischel Károly-féle alapítványban a dunáninneni kerülettől elszakított egyházmegyék lelkészei és tanítói nem részesülnek; 2. hogy a liptómegyei esperesség lelkészei és tanítói nem szereztek jogot magára az alapítványra, kivéve azokat, a kik az alapítvány jövedelmeiben a területi felosztás előtt már részesültek; 3. hogy azon veszteségért, melyet a jelenleg hivataloskodó liptói esperességi lelkészek és tanítók az átcsatolás folytán szenvedtek, a felosztás előtti állapot fentartásával kárpótlandók volnának. A tiszai egyházkerület az 1898-ik évi július hó 10-én tartott ülésén az egyetemes egyházi ügyész véleményét azon kijelentéssel elfogadván, hogy azok a lelkészek és tanítók, a kik az alapítványnak már tényleges élvezetébe léptek, attól meg nem foszthatok, egyszersmind azon óhajának is adott kifejezést, hogy az alapítvány élvezése azon lelkészekre és tanítókra is fentartassék, a kik, mint ilyenek a dunáninneni egyházkerület kötelékébe tartoztak. A dunáninneni egyházkerület 1898-ik évi szeptember havában tartott közgyűlésen az egyetemes egyházi ügyész úr véleményét szintén tárgyalván 55-ik jegyzőkönyvi sz. a. kimondotta, hogy az 1894-ik évi közgyűlési jegyzőkönyv 38. számú, fentebb idézett határozatát fenntartja és felkéri az egyetemes gyűlést, hogy úgy a liptói egyházmegyét, valamint netalán más, hasonló igényt támasztó egyházmegyéket ezen túlterjedő keresetükkel utasítsa el. A jogi álláspont e kérdésben teljesen s nézetünk szerint helyesen van kifejtve az egyetemes egyházi ügyész úr véleményében, a mennyiben helyesen magyarázza a végrendelkezőnek szándékát, ki az alapítványt képező vagyont azon egyházkerület lelkészeinek és tanítóinak hagyta, melynek »superintendenturájába« Pozsony, N.-Szombat, Modor, Bazin és Szt.-György városok tartoznak. Ebből egész helyesen azt következteti az egyetemes egyházi ügyész úr, hogy a végrendelkező nem a dunáninneni egyházkerületet, mint egészet, sem annak összes alkotó részeit, hanem ama mindenkori, tehát területre nézve változásnak is alávetett »superintendentúrát« akarta az alapítvány jótéteményeiben részesíteni, a melynek kerületébe ama 5 szab. kir. város esik; félreismerhető nem lévén az egyetemes egyházi ügyész úr véleménye szerint azon különben is nyilvánvaló tény, hogy a végrendelkező a mondott városok iránt bizonyos előszeretettel viseltetett. Ezen feltevésből már most az is folyik, hogy mindazon esperességek, illetve azok lelkészei és tanítói, a melyek s a kik a nevezett városokat magukba foglaló egyházkerülethez nem tartoznak, az alapítványban való részesedésből ki vannak zárva. Ezt az elvet osztja a dunáninneni egyházkerület; de a tiszai egyházkerület is 1898-ik évi julius hó 10—12. napjain Miskolczon tartott egyházi közgyűlésén ezen elvet látszik helyeselni, midőn általában véve az egyetemes egyházi ügyészi véleményt elfogadja, mégis azon eltéréssel, hogy megállapíttatni óhajtja, miként a dunáninneni kerületbe az új területi beosztás óta nem tartozó liptói egyházmegye azon lel-