Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1899. augusztus
89 A bizottság támaszkodva egyrészről a fent idézett törvény 18. §-ára, mely szerint »a nyugdíjintézet, vagy segélyegylet természetével bíró egyházkerületi intézetek vagyona a jelen törvény szerinti arányosítás miatt, sem osztály, sem közössé tétel tárgyát nem képezheti; valamint a 19. §-nak értelmében, mely szerint a nyugdíj-intézet, vagy segélyegylet természetével bíró egyházkerületi intézetek tagjai, a jelen törvény hatályba lépése után is tagjai maradnak, ha tagsági kötelezettségeiknek megfelelnek; másrészről tekintettel a hagyományozó Reischel Károly végrendeletének bevezetésére: »Als Universalerben setze ich meine Stiftung zur materiellen Unterstützung durch Alter, oder sonst ohne ihr Verschulden dienstunfähig gewordener evang. Pfarrer und Lehrer augsb. Confession jenes ungarischen Kirchendistrictes, in dessen Superintendentur die Städte: Pressburg, Tirnau, Modern, Bösing und St.-Georgen zugetheilt sind«, a dunáninneni egyházkerület 1894-ik évi jegyzőkönyvének 38. pontjában foglalt azon határozatát, hogy »a két más kerülethez csatolt egyházmegyékhez tartozó segélyzettek, a segélyt halálukig húzni fogják, míg a most hozzánk csatolt egyházmegyék tagjai csak a csatlakozás napjától kezdve nyernek jogigényt«, magára nézve irányadónak tekinti. Teszi azt pedig annál inkább, mert a kerületi közgyűlés a bizottság indokolt javaslatára hozta meg a határozatot. Ugyanis abból indult ki a bizottság, hogy a Reischel-alapítvány tagjai semmiféle tagsági kötelezettséggel nem tartoznak, ez alapon tehát jogot nem szerezhetnek; sőt miután az alapítvány segélyezésére tényleges joggal nem a hivataloskodó, hanem csakis a nyugdíjba lépett lelkészek és tanítók és az özvegységre jutott lelkésznék bírnak, az elválasztással az elcsatolt egyházmegyék tisztviselőire nézve, megszűnt a jogszerzés, vagy jogfentartás minden lehetősége. A végrendelet pedig nem a dunáninneni kerületet, hanem azon magyarhoni egyházkerületet teszi főörökösévé, a melyben Pozsony, N.-Szombat, Modor, Bazin és Szt.-György városok vannak beosztva, vagyis azon egyházmegyéknek, melyek a föntemlített városokkal egy kerületbe nem tartoznak, az alapítványhoz joguk nem lehet. A dunáninneni kerület 1894-ben hozott s fent idézett határozata ellen 1895-ben óvást emelt az árvái esperesség; 1897-ben az alapítványra igényt támasztott a liptói esperesség; 1898-ban követte Liptót a turóczi esperesség. A liptói esperességnek a tiszai egyházkerület útján az egyetemes gyűléshez intézett felebbezése következtében, 1897-ik évi okt. havában tartott közgyűlésén tárgyalta e kérdést az egyház-egyetem, a nélkül, hogy határozatot hozott volna, a mennyiben jegyzőkönyvébe egyetemes ügyész úrnak, ezen ügyben adott jogi véleményét, az érdekelt egyházkerületekkel leendő közlés czéljából vette fel. A fenforgó kérdés tisztázását óhajtó nyilatkozatának alapjáúl a tisztelettel alulirt bizottság veszi az egyetemes ügyész úrnak fent jelzett véleményét, mely kimondja:
