Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. április

— 4 — Kerületünk viselt dolgaiból először is megemlítem a f. évi május 3-án az egyházkerület minden egyháza által megünnepelt jubiláris emlékét az 1790 — 91. évi XXVI-ik törvényczikknek. Egységes képét ez ünnepnek azonban nem nyújthatom, mert ez irányban kimerítő jelentéseket az esperességekből nem vettem, de a gyámintézet illető rovatából, a Leopoldiánumra szánt offertoriumokból, ezen munkánk is nyilvánvaló lesz annak tanubizonyságáúl, hogy egyházunk szabadságát tisztelni s az egyház szent oltárán áldozni tudunk. Ily egyenlő indulattal s egy értelemmel azonban, a mint az említett jubiláris ünnepély körül jártunk, sajnálattal nem voltunk s nem vagyunk a zsinat ügyében. Nyilvánvaló itt a mi munkánk, hogy egyikünk itt azt mondja: „Én Pálé vagyok"; a másika pedig : „Én Apollosé vagyok." Ezt bizonyítottuk az április 15-én tartott kerületi gyűlésen. Ezen munkánkat is az apostoli leczke szerint, minémű legyen, meg fogja próbálni az Ur tüze. Távol legyen tőlem, hogy én ez ügyben e helyen Ítéletet mondjak, mert hiszem s állítom, hogy kerületünk tisztelt intéző körei, úgy a zsinat mellett, mint ellene nyilvánított szavazataikkal csakis egyházunk javát akarták szem előtt tartani, kiki aszerint, miniódon épit. — Most azonban, a hol királyunk, legkegyelmesebb Urunk, O Felségének legmagasb hozzájárulása által a zsinat kérdése ténynyé vált, reményiem és e helyről tisztelettel kérem, adjunk helyt ama gyönyörűséges dolognak, mely a Zsoltár szerint (133) az atyafiaknak egyességhen való lakása. Én részemről csakis kötelességet véltem teljesíteni, a midőn a zsinatban való részvétel által is akarom teljesíteni azt, a mit tavaly székfoglaló beszédemben közhelyesléssel hangsúlyoztam, hogy a testvérkerületekkel a köteléket fentartani akarom. Mert minden ország, a mely maga ellen meghasonlik, Luk. 11, 17. elpusztul; és a mely ház magával ellenkezik, megromol. E szempontból az én munkám a zsinatiakban legyen nyilvánvaló. Idő I. Kor. 4, előtt semmit ne Ítéljünk. 1 Bár a lefolyt közigazgatási évben a kánonszerű egyliázlátogatást nem végezhettem, mert a mult naptári év utolsó napjáig majdnem szünet nélkül hivatalosan utaznom kellett, a folyó évben pedig a zsinat kérdése új helyzetet s más munkát hozott, a mely a kifelé járást lehetetlenné tette : mindemellett kimentem a kerületbe oda a hova kellett. Szeptember 28-án Zsaskón végeztem a templomszentelést. Dicsérettel vezetem be Zsaskónak nevét a kerület évkönyveibe, mert a mit ezen kis sereg áldozott Isten dicsőítésére, ritkítja párját. A reformáczió emléknapjait Zsolnán töltöttem, a hol a szúlyói illetékes egyház és a trencséni esperesség elnökeivel alapjait vetettük egy állandó szórvány-lelkészi állomásnak, miről a nt. esperesség által jelentés fog tétetni. Ajánlom egyházunk fényes múltjának jelenleg szomorú zsolnai romjait a főt. egyházkerület pártfogásába. Egyházkerületünk sok és nagy szórványai irányában nehéz