Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. április

De mert más fundamentomot senki nem vethet azonkívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus : kell hogy lássuk, megmarad-e a mult évben végzett munkám, munkánk, ezen az alapon ? Tudjuk, mit tanít erről az apostol, mondván : „Hogyha valaki épit e fundamentomra, aranyat, ezüstöt, drága-köveket, fát, szénát, pozdorját; mindennek munkája nyilván lészen, mert a nap megmutatja ; mert a tűz által megjelentetik, és mindennek munkája minémű legyen, a tűz megpróbálja. Ha kinek munkája, a melyet épitett, megmarad, jutalmát veszi; a kinek munkája megég, kárt vall; ő maga pedig megtartatik, de ügy mint tűz által." 'io^ís

3' Ezen szent leczke Ítélőszéke alá bocsátom szerény évi munkámnak kezdetleges vonásait. Megmarad-e, vagy kárt vallok e nap tüzében, nekem elég, ha az Urban megtartatom, megtisztulva úgy mint tűz által, mert más mint Isten mellett munkálódó szolga lenni nem akarok, s ez is csak annak tudatában, a mint szolgáiról mondja az Ur, ti is ha mindazokat megcselekedenditek is, a melyek nektek parancsoltattak, ezt mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, mert a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük. Lukács 17,10. A mit elsőnek drága kincsül bemutatok, az a legmagasb királyi kegyelemnek irántunk tanúsított záloga. 0 Felsége a király ügy az én jobbágyi kódolatonmak legalázatosabb tolmácsolását budai királyi várában november 17-én, valamint egyházi küldöttségünknek hódoló tisztelkedését a mult év végén itt Pozsonyban a legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott, s uralkodói és atyai kegyteljes szavaiban s megszólításaiban azon legfelsőbb elhatározásának legmagasb kifejezését adni kegyeskedett, hogy egyházunkat ezután is az ő királyi oltalmába veszi. A mi részünkön pedig legyen könyörgés, kérés, imádkozás és hálaadás a királyért, hogy csendes és nyugodalmas élettel éljünk minden isteni félelemmel és tisztességgel ; mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt. I. Tim. 2, Kegyes emlékül bevezetem egyházkerületünk évkönyvének lapjaira ama eseményt, hogy a kivel itt Pozsonyban bold. püspökünk hamvai felett állottam, a midőn ő igével és imával átadta porait a földnek, azt magam hét hónap múlva szent imával kisértem Békés-Csabán a sírhoz, értem a bányakerület bold. érdemdús püspökét néhai dr. Szeberényi Gusztávot, a ki János apostol szellemével s Pálnak hitével s tevékenységével áldással működött nagy kerületében s velünk a testvéri köteléket meg tudta tartani. Áldott legyen emlékezete! De nemcsak sirtam a sírókkal, hanem örültem is az örülőkkel, a midőn kerületünk képviseletében részt vettem főtisztelendő Sárkány Sámuel úrnak, a bányakerület új püspökének ünnepélyes beiktatásán, s annak zálogát hoztam, hogy a hol a Krisztus szeretetében működő új főpásztor lábait a békesség evangyéliumának készületivei megsaruzta, a testvéri kötelék velünk a hitnek egységében megmarad. l*