Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1873. október

És áldott légyen szent neve azért is, hogy azon félelmetes pusztító betegség által, mely okozá épen jelen gyűlésünknek az imént említett elkésését, súlyos megkisértetést bocsátott ugyan reánk, fájdalmas sebeket ejtett számos hitsorosaink családi köreiben, sőt a szorosabb értelemben vett egyházi térről is az evangyéliom két hű szolgáját elszólttá, de a kísértettel egyetemben a szabadulásra is utat nyitott, úgy, hogy azt elszenvedhetők 1. Kor. 10, 13. Ajánljuk továbbra is isteni hatalmába s atyai kegyelmébe, — azon szent fogadás mellett, hogy nem szünendünk meg magunk is vívni a hitnek jó harcát, s megtenni örömest minden munkát, elviselni minden bajt ós terhet, meghozni minden áldozatot érette, — drága evangyóliomi anyaszentegyházunknak sorsát. Ez előzmény után legyen szabad mindenek előtt említést tennem a inult májushó le folyta alatt a turóci esperessógben általam véghezvitt kánonszerü egyházlátogatásról Mellőzve annak apró részleteit, általános eredményül van szerencsém jelenteni, hogy az atyák szent öröksége, az evangyóliomi hit iránti hűség és buzgóság az Isten ottani népénél még nem aludt ki, s felsőbb és alsóbb rétegekben — ka ilyenekről ott, hol mindnyájan egyek vagyunk a Krisztusban, szó lehet, — az ige és sakramentomokban való gyönyörködésben, az ifjúság keresztyén nevelésében s az ezek érdekében hozott jelentékeny áldozatokban helylyel közzel igen szépen nyilatkozik. Igaz, észlelhetők ott is mindkét irányban hiányok is, melyek különben talán nem is annyira a nemakarásnak vagy épen rosz indulatnak, mint a nyomasztó anyagi viszonyoknak róhatok fel; s hogy mindamellett ezek is lehetőleg elháríttassanak, arra fel lett ez alkalommal használva minden intés, kórós, tanácsadás, s hol szükségesnek találtatott, megrovás és feddés is. Remélem is, hogy ezen ilyképen használt lelki észközök nem maradnak siker nélkül; kérve egyszersmind a kegyelem Istenét, hogy a mit mi ott plántáltunk ós öntöztünk, annak előmenetelt adni méltóztassék. Az egyházlátogatásnál hű kísérőim ós segédeim nagytiszt. Hodzsa András főesperes, tek. Révay Ferdinánd esperességi felügyelő s mint jegyző tiszt. Dobruczky János mosóci lelkész urak valának, kik is ezért, valamint az összes turóci közönség személyem iránt mutatott szívessógökórt fogadják itt is újólag forró köszönetemet. Az ország kormányával ez évben is folyton folyt érintkezésünk. A közlemények száma, melyek azon magas helyről a superintendensi hivatalhoz érkeztek 189. tészen. Ha tekintetbe méltóztatik venni azon teendőket, a mik azután ezen kormányi közlemények folytán eszközlendők, magától tűnik ki, mennyire terhessé lett újabb időben, nem tekintve annak más nem kevésbé fontos feladatait is, a superintendepsi hivatal, annyival inkább, mert annak viselője egészen magára van utalva és semmi segédáökkel nem rendelkezik. Ezt egyfelől azért említem fel, hogy ha dolgaink menete nem egészen felelne meg egyik vagy másik várakozásának, szíves elnézést kérjek ki s biztosítsak magam számára, másfelől azért, hogy minden illetők ebben is ösztönt találjanak tiszti teendőik pontos, serény és szabatos teljesítésére, nehogy ennek elmulasztása s az ebből folyó intések, sürgetések, újabb meg ujabb útbaigazítások által, mint, fájdalom, gyakran történni szokott, a superintendensi hivatal munkái szükség nélkül szaporíttassanak. A magas kormány közérdekű fontosabb rendeleteit egyébiránt szerencsém lesz egyenkint is a gyűlés asztalára letenni. Ezek közt kétségkívül legnagyobb érdekkel bír ő nagymóltóságának a vallás- ós közoktatásügyi minister urnák f. évi febr. 22-kón 1. sz. a. kelt leirata, melyben a népoktatás terén érvényesíteni szándékolt elveit kifejti, s egyebek közt kijelenti, hogy ő „soha nem fog arra tekinteni, vájjon az iskolák felekezetiek-e vagy más jellemüek, hanem mindenkor és egyedül azt keresendi bennök: jó iskolák-e?" E loyalis és nemes biztosítás mellett csak az maradna kívánni való, vajha az állam segédkezeket is nyújtana nekünk arra, hogy iskoláinkat ott, hol saját erőinkből nem telik, jókká emelhetnök a nélkül, hogy ezért tőlünk oly ár kívántatnék, melyet lefizetni magasabb kötelességek tiltanak, t. i. népoktatási ügyünk autonom kezelésének, kormányzásának feladása. Az említett biztosítás mellett különben ő nmltsága felhív bennünket, komolyan ós erélyesen felügyelni arra, hogy népiskoláink a törvény rendeleteinek minden tekintetben megfeleljenek, hozzátéve, hogy erről a folyó óv végéig kimerítő jelentés lesz részünkről hozzá beküldendő. Ennek eszközlése végett kiadám a szóban levő ministeri rendeletet úgy a fönálló egyházkerületi iskolai állandó bizottság két osztály elnökségének, mint valamennyi esperes uraknak, sőt magam is intézők nyomtatott részletes kérdéseket minden egyes egyházhoz, hogy ez uton adatokat nyerjek részint a minister urnák adandó válaszra, részint a jelentésre, melyet népoktatási ügyünk állapotáról ezen tek. és főtiszt, közgyűlésnek s utóbb a mélt. és főtiszt, egyetemes gyűlésnek előterjesztenem kell. E jelentós következni fog, s reá előre is bátor vagyok a tek. ós főtiszt, közgyűlés figyelmét kikérni. A róm.-kath. egyházzal, vagyis helyesebben szólva, annak papságával ez évben sem leheténk mentek minden kellemetlen sulodásoktól. A legkirívóbb túlkapások által különböztetó meg magát e téren Ocsovszky Ferenc nagyszombati plébános, ki nem átallá egyebek közt magának a ministeriuinnak közreműködését követelni arra, hogy a kath. hallgatók a mi templomainkból kitiltassanak s a vallásos tórítvények érvényesíttessenek. Követék őt e téren a modort, liptó-sz.-mikiősi, bosáci, tót-prónai, báni, kis-gradnai, rózsahegyi ós morvaországi lírozenkai pló-