Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1873. október

bánosok, részint az evang. házasulóknak térítvények kiadására való erkölcsi kényszerítése, részint evang. híveknek a törvényes formaságok mellőzésével történt kitéríttetése által. Mindezen törvényszegések meggátlására szolgálandó intézkedések javaslása- s e végből az országgyűléshez intézendő kérvény szerkesztésére a multévi egyetemes gyűlés kebeléből egy külön bizottság lön kiküldve. Működéséről a bizottságnak nincsen tudomásom. Mennél kellemetlenebb vala olykor olykor érintkezésünk a róin.-kath. egyházzal, annál szívélyesebb és testvériesebb volt az a saját hitünkbeli többi egyházkerületekkel, mely is különös élénk kifejezést nyert azon részvétben, melyet mult évi közgyűlésünk meghagyása folytán többen a bányakerületi újan megválasztott superintendens beigtatási ünnepélyében vevénk, valamint azon kölcsönös készségben, meylyel gyűlési jegyzőkönyveinket egymással folytonosan kicseréltük. Ez utóbbiak általam időnként beküldettek a ntiszt. esperesi hivatalokhoz, s egy-egy példányban ime ezennel ide is letétetnek. S most szorosabban vett belügyeinkre kívánok térni. És itt legeiül is kiváló örvendetes esemény gyanánt jelentem, hogy anyaegyházaink száma ismétegygyel szaporodott, a halottaiból feltámadt rózsahegyivel Liptóban. A ki egyházunk történelmében jártas, az igenis örülni fog rajta s hálákat adni az idők fordulatait intéző Istennek, hogy hol egykor virágzó s gazdagon gyümölcsöző szőleje vala az Urnák, kétszáz év múlva új életűek indult veteményes kertet szemlélünk ismét. Rózsahegy eddig mint leányegyház a német-lipcsei anyaegyházhoz tartozott. És hogy ettől elválván, önálló auyaegyházzá alakulhasson, ahhoz fenálló szabályaink szerint, tulajdonképen a tek. és főtiszt, egyházkerületi közgyűlés beleegyezése volt volna szükséges. Miután azonban részemről azon megalakulás szükséges és üdves, de egyúttal sürgős voltáról is meggyőződést szereztem magamnak, s azt úgy Rózsahegynek eddigi anyaegyháza, mint volt lelkésze, s végtére a liptói esperesság is nem csak nem ellenzé, hanem mielőbbi létrejöttét kívánatosnak jelenté ki: nem haboztam a tek. és főtiszt, gyűlés jóváhagyása reményében, egyetértőleg egyházker. felügyelő úr ő mltságával, az óhajtott megalakuláshoz az engedélyt megadni. A rózsahegyi új egyház tagjai pedig azonnal nagy buzgalommal hozzá láttak a munkához, lelkipásztort választottak t. Makoviczky János úr eddigi liptó-sz.-mikiósi tanár személyében, s templom emeléséhez fogtak, melynek építése már vége felé is közéig. Igaz, mindezt csak összes erkölcsi és anyagi erőik legnagyobb megfeszítésével teheték, s így is a célt alig volnának képesek elérni, ha ebben a hitsorsosok testvéri részvéte nem leend segítségökre. Mely hogy a lehető legnagyobb mértékben jusson részökre, magam is forróan óhajtom, s ez irányban a tek. és főtiszt, közgyűlésnek is pártfogását a nevezett zsenge egyház részére kikérem. Az oktatásügyet illetőleg, a népiskolákra vonatkozó fentérintett jelentésen kivül, még a modori és znió-váraljai állami tanítóképezdéknél és a pozsonyi tanítóuőkópezdénél működő vallástanáraink, valamint a lipótvári országos fegyintézetben alkalmazott vallásunkbeli lelkész jelentéseit is elő fogom terjeszteni. — A pozsonyi tanítókópezdei eddigi vallástanár, ntiszt. Szeberényi Lajos ur egyébiránt ez állásáról lemondván, utódául ajánlatomra t. Liska Sámuel pozsonyi lyceumi tanár ur neveztetett. Ez alkalmat ad a tek. ós főtiszt, gyűlés figyelmét a szóban levő vallástanárok aránytalanul csekély fizetésére irányoznom, mely három évfolyamban nem többet mint 100 frtot tészen. Nagyon helyén volna, ha ennek méltányos szaporítása iránt a tek. ós főtiszt, gyűlés szavát méltóztatnék a magas kormánynál emelni. Pozsonyi főiskolánké évben is régi jó hiréhez méltóan folytatá tisztét; a turóc-szrnártoni algymnasiumot a kánonszerü látogatás alkalmával behatóan megvizsgáltam, mely eljárásomnak eredményét a maga helyén bővebben fogom előterjeszteni. Talán itt lesz helyén megemlíteni, hogy az állami tanintézetek száma egyházkerületünk területén, t. i. itt Pozsonyban, egy igen szükségessel és hasznossal szaporodott meg, egy bábaiskolával. Mennél inkább van alkalmam az egyházlátogatásoknál meggyőződni arról, mily hiányosak még községeinkben a szülő anyák körüli segédkezésre vonatkozó intézkedések, annál forróbban ajánlom ezen újon keletkezett közhasznú tanintézetet lelkósztársaim s általok községeink figyelmébe. Következik az egyházi közjótékonyság ügye. Természetesen itt azon egyes adományok, melyek gyülekezeteinkben például az istenitisztelet emelésére vagy díszesbbé tételére szenteltettek, fel nem számíthatók, mert hiszen akkor összes egyházaink leltárait, jegyző- és számadási könyveit kellene itt feltárnom, alig levén egyház, melyben ily adományok évről évre elő nem fordulnának. Szorítkozom tehát csupán a rendkivűliebb és jelentékenyebb adományokra, melyekkel nagylelkű egyesek vagy egyletek egyházunk közügyét gyámolíták. Ezek élén ismét az áldott Gusztáv Adolf-egylet állt. Küldeményei a következők: modori német egyháznak 162 frt. 85 kr., Duna-Szerdahelynek 162 frt. 85 kr., Královának 81 frt. 45 kr., Szulyónak 81 frt. 45 kr., Láznak 57 frt., Puchőnak 57 frt., Rajecznek 40 frt. 70 kr., Mosócznak 39 frt. 10 kr., Schnitta papözvegynek 16 frt. 50 kr Egyházkerületi gyámintézetünk részéről külön jelentés fog következni. A központi