Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
68 MEGHALT TISZTVISELŐK Balog Mihálynak, Nagy Sámuelnek, Dobosnak széles tudományos ismereteit. — Viri doctissimi! bár doctorisálva egyik se volt. 1820-ban egyházkerületi 2-dik, 1829-ben első aljegyzővé neveztetett, e hivatalt vitte huszonegy esztendeig (1841.), mikor hallóműszerei elgyöngülvén hivatalát letette. Jegyzőkönyvein, melyeket penna alá, fel s alá járva diétáit , igazítni nem lehetett. Velem is tétetett fel nehány végzést Ó-Budai lelkész koromban, tudni akarván hogy miként fogtam fel a vitatkozások menetelét; megvallom nagyon keveset hagyott meg, tán azért, hogy nagyon ki akartam tenni magamért, vagy azért, hogy el menjen kedvem a jegyzöségtől. Én idővel főjegyző lettem, ő aljegyző maradt, de azért bátyám volt a főjegyző, nem én. A Solti egyh. megye kormányzata Tóth István halálával, az úgynevezett triumvirátus kezébe jutott, bátyám a főesperességet önkényt deferálta Szeles Sámuelnek, ő maga alesperes lett 1825-ben, egyh. megyei jegyző pedig Nagy Sámuel. — Tudnunk kell, hogy Bátori mindeddig függetlenül intézte, csaknem egyedül maga az egyházi ügyeket. Ezer nyolczszáz huszonöt után az ellenzék ott termett az egyh. megyék székein is mindenütt csaknem egy időben. Solt egyházmegyéből Szeles és Nagy Sámuel, eleinte csak szerény észrevételeket bátorkodtak tenni az elnökség némely eljárásai ellen , az elnökség tekintélylyel igyekezvén ez észrevételeket ellensúlyozni, az ellenzék mindenütt előre nyomult a jogosság terén, és nem sok idő múlva, ott látjuk a solti egyh. megyét, a tractusok jogait vindicáló ellenzék élén küzdeni. Már Bátori megérte az egyházmegyék desertióját — mint ő szokta mondani — és ezt mindannyiszor éreztette a solti egyh. megyével, kivált bátyámmal és Szeles Sámuellel. Nem lenne érdektelen tárgy az egyházmegyék emancipatiójának történelmét megírni, mit hajnalául lehet tekinteni a reformált egyház autonomicus ébredésének, de ez messze vinne. Tudta azt Dobos, hogy az egyházmegyék tekintélyét csak úgy lehet megszilárdítni, és állandóan megóvni az elnöki kísérletek ellenébe, ha az egyházmegyei eljárások távoztatják a visszaéléseket, melyeket a volt elnökség elkövetett, ha azokat a hibákat maguk nem követik el, melyeket más helyen megróvtak; tudta, hogy az önkény ellen csak úgy lehet harczolni következetesen, ha az egyh. megyei elnökség maga nem önkénykedik. Ezért a legelső alkalommal, ünnepélyes komolysággal kezet fogott egymással a két új esperes, hogy közöttük testvéries szeretet bizalom és egyetértés legyen, és csak akkor bomoljék fel ez a testvéri szeretet, ha vagy az egyik vagy a másik fél igazságtalanságot követne el, és érdeknek áldozná fel az egyházak jogait. Az ember gyarló és fájdalom jöttek körül-
