Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
ÉLETRAJZA. 69 menyek, mikor ez a fogadás egyik részről meg lön szegve. Attól a pillanattól fogva megszakadt a szives benső viszony, és bátyám elvonta magát a közügyektöl; megérezte *e hasonlás eredményeit az egész megye: a solti egyházmegye vezérszerepe megszűnt. Azóta csak kedves sárközi szomszédjait látogatta, mi megtörtént minden ősszel. — Utósó éveiben, alig hagyott pihenő időt bátyámnak az öröködö betegség, rohamai hetekig hónapokig tartottak, kevés szünetek múlva, újabb rohamok érkeztek. Fiját Istvánt eltemette, ez intést úgy vette az érzékeny apa, mint a mely neki szólt, hogy készüljön fija után menni a koporsóba. 1848-ban vettem utósó levelét Posonban az országgyűlés ideje alatt, a testben lélekben megtört férfiú megáldott engemet, erőre állhatatosságra intett az elkövetkezendő nagy veszteségek között, melyeket előrelátott és megjósolt. Az egymásután rohanva érkező nagy események nein _ engedtek annyi időt, hogy őt még egyszer láthassam az életben. O nem érte meg a napokat, melyeket én megértem, nem látta szeretett Hazája romlását, mit előre annyiszor megkönnyezett, ő meghalt, mielőtt a nagy halottat megsírathatta volna, 1848. Juh 13-án. — Fiai: Jósef, György, Sándor és László. — Csak az utósó az egyházi pályán. RAMOCSAI MARKOS PÁL ALSÓ-BARANYAI SEGÉDGONDNOK, RÖVID ÉLETRAJZA. A magyar protestáns egyház saját küzdésteljes történelme, mintegy ösztönszerüleg egy saját egyházigazgatási rendszert fejlesztett ki magából. Az 171i-diki törvények betiltván az addig szabadon tartott zsinatokat, a Carolina resolutió egészen törvényen kivüli állapotba szorította a magyar prot. egyházat. Ez a benigna resolutió egy vészangyal volt, mely üstökön ragadva a védtelen egyházat, mint amaz ó szövetségi angyal az enyészet örvényei felé sodorta azt. Nagy volt a rettegés mindenfelé, mikor az eddig törvényes alapon fekvő prot. egyház egyszerre ingadozni kezdett, és alája a törvényes basis helyett egy patens lön fektetve, melynek ingóványjába
