Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
66 MEGHALT TISZTVISELŐK Bátyám két evet töltött Némethonban. Mit tanult, vagy mit gyűjtött a tudós nemetek között, nem tudom; annyit tudok, hogy a nemet tudományosság felöli magas képzelete ez időtől fogva kezdett alábbszállni, a nemet tudományosság az ö meggyőződése szerint hasonlít a rósz tehénhez, mely sok tejet ád, de fölözni nem lehet. Kivált a német egyházi szónoklatot kevésre becsülte, Ősimért és Müslint többször hallottam tőle dicsértetni. Bátyám teljesen birta a németnyelvet, és folyvást olvasván a német tudományos egyházi lapokat, kivált az egyháztörténelcmre tartozó jelesebb munkákat megszerezte. Üresebb óráiban nagy éklelettel és müszeretettel olvasta Schiller és Shakespeare darabjait, és később, mikor magam is ellent nem állhatva az utóbbi hatalmának Timont fordítottam, meg kellett bámulva hajolnom a műbiró előtt, ki előttem a nagy drámairó mélyebb szépségeit, és nagyszerű titkait fejtegette. Ilyenkor lehetett egy pillanatot vetni a szokatlan ember lelke mélységeibe, hol szaktudománya mellett annyi Ízlés és ismeret lakott. Akadémiai pályát végezve, Bátori választá magának az ifjút, és oly bűvös erővel csatolta magához, családjához, hogy bátyám megválva Földváritól, őt választotta mentorul. Magával vitte az e. kerületi gyűlésekre, bevezette a gróf Ráday házba, napokat töltött a családi házban és könyvtárban. — A Bátori ház körében töltött idő volt bátyám életének aranykora, ezekre a napokra emlékezett ö sokszor és mindannyiszor egy fájdalmas mosoly lebegett ajkai körül, egy mély sóhajtás emelkedett kebeléből egy kép után, mely sorsa egéről könnyezve tűnt le örökre. . . . Mikor Bátori nevezetes superintendensi körjáratát tette Tolnában és Baranyában, Dobost vitte magával kivált azért, hogy legyen mellette valaki, ha nem is a secretis czimmel, legalább olyan alakban, mert tudnunk kell azt, hogy Bátori e körjáratában meg akarta mutatni, hogy ő a szó teljes értelmében Episcopus. Sokszor emlegette Bátorinak e körjáratban kifejtett hasonlíthatlan népszerűségét és emberismeretét, ő volt az a ritka ember, ki hírénél nagyobb volt, kit a nép nagyobb tisztelettel bocsátott el, mint a milyennel fogadott. Körjárata egy termékenyítő esőhöz hasonlított, melynek nyoma évekig megtettszett népünk egyházi életén. Bátyám lelke'szi pályája 1812-dik évben kezdődik. 0 Bátori és Kalmár után lépett a D.-Pataji egyház szószékébe, egész hittel és buzgósággal, mint mondá, de szintannyi félelemmel és rettegéssel. Bátorival menvén Ordasról D.-Patajra, az ordasi erdő árnyékából megpillantván Patajt, egy szokatlan előérzet foglalta el bátyám kebelét, mely érzésnek mély értelmét a költő így fejezte ki „Ez bölcsöd, majdan sírod is.“ Bátyám e jelenet után egy esztendőre
