Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
A duiiamelléki reform. Egyházkerületben meghalt tisztviselők ÉLETRAJZA. NÉHAI FÖTISZTELEXDÖ SUPERINTENDENS POLGÁR MIHÁLY ÚR EMLÉKE. A dunamelléki helv. hitv. egyházkerület történelmében sok kitűnő érdemekkel ékeskedett, s a hálás utódok tisztelő emlékezetét méltán kiérdemlett férfiakkal találkozunk: de azok pantheonában különösen megragadja a szemlélőt egy kép, nem csak azért, mert az idő során visszafelé menvén legelői találkozik vele; hanem főként azért, mert derült homlokát az emberi nagyság legbiztosabb mutatója a valódi Jézusi szelídség glóriája környezi. Ez a mi legutoljára megdicsőült superintendensünk főt. Polgár Mihály Ur vala. Hadd frissítsék fel, hadd őrizzék meg ez évkönyv hasábjai is a nagy férfiú emlékét. Az 1782-dik évi december 24-dikén, Hevesmegyében Török- Szent-Miklóson, régi nemes családból, Polgár István s Pólya Anna szülőitől vette földi eredetét Polgár Mihály. Debreczenben kezdte 1795-ben s ott 13 esztendőn keresztül folytatta azon magasabb tudományos pályát, melyen utolsó lehelletéig annyi fényt, annyi érdemet, annyi méltó tiszteletet vívott ki magának. A szívet s főt egyaránt igénybe vevő classicai képzés bőven termé meg ő nála azon gyümölcsöket, mellyekkel ifjú korától fogva a nemesebb lelkek figyelmét magára voná, rokonszenvét kiérdemié. Tanulói kora szellem virágiból amaz érzelem- s kenetdús müdarab: „A fájdalmak éles nyilai Leverék az én erőmet“ s.a.t., mely a még ifjú debreczeni karének-vezető Polgár Mihály szivéből ömlék ki, örök életre érdemes. Szép tehetség és jeles készültség tevék érdemessé arra, hogy ama főiskolában 1805- ben a költészetben nyilvános-, 1806-ban a bölcsészeiben segédtanári,
