Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-05-21 / 21. szám
Előfizetési árak: egész évre 100-— K, félévre 50*— K, negyedévre 25-— K. Egyes szám ára : 3 korona; pályaudvaron 3 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Az egységesek dombóvári félhivatalos idénylapjának eget verdeső szólamaiba s a dicséret paroxizmu- sában fuldokló szavak ünnepi dallamába egy gixer-fogás vegyült s a betűk egységesen mosolygó harmóniáját furcsán szétzilálta. Ez a kis hamis dallam pedig hangzik eké- pen : papiros-harc helyett a sokkal rövidebb, fájdalmasabb és erélyesebb megtorlással fogunk élni. Megbocsássanak az olvasóink, ha mi ezt a bővített mondatot üt a vezetőheiyen bemutatjuk. Mi úgy gondoljuk s velünk együtt a jóérzésü magyar emberek egész tábora úgy gondolja, hogy ez a mondat hamisítatlanul rávall arra a politikai harcmodorra, melynek az egységes párt nem egy helyen s nem egy alkalommal előidézője volt. Beszéljünk most az érsekvadkerti , káplánról, beszéljünk a Zalamegyei Újság sorsáról, vagy a debreceni ellenzéki hangú napilapról ? Úgyis tudják s mindenki felháborodással vette tudomásul az ott történő dolgokat. Úgy látszik, legalább a helybeli ingvenujság bővített, nagyhangú mondatának tendenciája ezt a sorsot szánta nekünk is. De állunk elébe. A rövid, fájdalmas, éré lyes megtorlásnak is elébe állunk. Áll maga a szerkesztő, akinek bizonyára jobb lett volna behódolni s zsebében súlyos pénzekkel sutba dobni meggyőződését s akinek most nem lett volna más dolga, mint a kész pesti cikkeket várni s azok korrigálását elvégezni. De a rövidebb, fájdalmasabb és erélyesebb megtorlás elé áll maga a Dom- j bóvári Hírlap is, mely hat esztendős múlt- j javai, törhetetlen meggyőződésével, puri- j tánságával és gerincességével mindenkor a j dombóvári közérdeket szolgálta s ezalatt az | Ne irj! Irta: Finta Sándor. Falusi tanító beszélte el ezt a históriát; Rettenetes sok bajom van az iskolában egy kis elsőosztályossal. Jóeszü gyerek a lurkó. Az egyszeregyet éppúgy érti, mint az abc-ét. Tanítás alatt sem fészkelődik. Hallgatag, illedelmes gyerek. Csak az az ördöge, hogy nem akar Írni. A kezét hiába serkentettem pálcával, nem használt. Ujjai között remeg a palavessző és görcsös, korcs betűformák dülöognek a három vonalközben, szeszélyes lépcsősorokban. Később szép szóval buzdítottam, írogasson otthon is, folytassa azt a néhány sort, amit az iskolában megkezdtünk ! A gyerek azonban másnapra még azt is elma- szalolta, amit az én kezem vezetése mellett mintául irt. Haragosan rárivaltam : — Hogy merted bepiszkolni ? — Idesapám letürüte, osztán nem engedett irnya. Nem hittem el. Azt hittem, becsap. Rá akartam verni a kezére. idő alatt lelkes, s az újság szellemével együttérző olvasótábort toborzott maga köré. Téved tehát a félhivatalos idénylap, amikor rövid, fájdalmas és erélyes terrorról fuvoláz, hogy mi visszamasirozunk a hallgatás üvegfala mögé s ajkunk rögtön hozsannát zengedez. Jöhet rövidebb megtorlás, fájdalmasabb és erélyesebb terror, mi mégis azok maradunk, akik voltunk. Jöhet betiltás, jöhetnek ide idegen kiadók és szerkesztők, jöhet még ezután akár tiz vagon ingyenpapir, még akkor sem adjuk fel elveinket, nem adjuk el meggyőződésünket, nem hagyjuk cserben igazságunkat. Ezt üzenjük a kis félhivatalos ingyen idénylapnak. — Megalakult az Önkéntes Tfíz- i oltó Egyesület. Május 14-én délután 4 órakor tartotta alakuló gyűlését a dombóvári Önkéntes Tűzoltó Egylet a községházán. A gyü'ést Illés Gyula, mint a volt Tűzoltó Egyletnek főparancsnoka nyitotta meg. Ez alkalommal megalakult a íisziikar. Elnök lett: K@nézy László főszolgabíró, fő- parancsnok Thész Antal, tiszteletbeli főparancsnok illés Gyula, alparancsnok Romaics István, mászóparancsnobok Neiser Lajos, Főbusz Antal .és Laurisch Károly, szivattyú parancsnokok Cser József és Wolff Lajos, raentőparancsnok dr. Riesz József, rendfen- tartó Szabó Jenő, zenészparancsnok Marton Kálmán, szertárnok Robicsek Béla, t. szertárnok Dravccz István, pénztárnok: Burger Ödön, titkár Sölfei József, t. titkár Szeme- nyei Mihály, segédtiszt Horváth József. A jelentkező tagok száma 50 körül van. Vasárnap, május 21-én délután a tüzoltcszer- tárnál fecskendőpróba lesz, kiosztják a felszereléseket és beosztják a jelentkező tagokat. Mindazok, akik még jelentkezni akarnak a Tűzoltó Egyletbe, szándékukat jelentsék be az egyes parsncsnokoknál. — Tartsd a kezed ! Majd adok ón neked! A gyerek engedelmesen, emsli a kezét. Rápillantok. Véres a körme tája és kékes-lila foltok vannak az ujján, kezefején. — Ki bántott ? — kérdem hirtelen. — Idesapám. — Miért ? — Hogy ne irgyak ! — Miért ne ? — Aszonta, nem szabad. — Aztán te akartál ? — Igen. Osztán megvert. Aszonta, hogy én is elárulom majd. Nem értettem a gyereket, de nem bántottam. Éreztem, bogy igazat beszél. Még aznap elmentem az apjához. Tudtam, hogy .mogorva, harapós ember. Egyenes szó kell a megszólaltatáshoz, de az is c^ak kevés. Nyitom a kaput. Majdnem lehúz a kutyája. Bajlódom az állatta! s hátul az udvaron akkor baltáz valami nagy tuskót az én emberem. Nem akar észrevenni. Egész a közelébe jutok, mikor rámordul a kutyára és elzavarja. — Kuss ! Betyár ! — közben a kalapját is megbillenti közömbösen a mutatóujjával. — Adj’ Isten, András! Mivel vesződik ? Műuészi hépUiállitás Dombóuáron. Vargdné Davida Mária tárlata. Örvendetes művészi eseményre hívhatjuk fel Dombóvár közönségének figyelmét: Vargdné Davida Mária festőművésznő mutatja be munkássága szinejavát a közönségnek. Áz évek óta köztünk élő művésznő első alkalommal lép a dombóvári közönség elé, hogy dúsezinezésü tájképeivel, virágcsendéleteivel gyönyörködtesse a tárlat látogatóit. A Paál-féle házban, levő tágas műtermében felkerestük a művésznőt, aki nagy műártéssei rendezgeti a kiállásra szánt művé°zi képeit. A terem falain ott díszelegnek már a befejezett festmények. A látogató első pillanatra nem is tudja, melyik képen ! nyugtassa meg szemeit. Roloritban gazdag ; élénk szinekíői vibráló tájképei, labdarózsás, orgonavirágos csendéleteivel egyformán lebilincselik a szemet. Elcsodálkozik az ember, hogy lehetett egy munkás művész-élet eredményeit ily hostzu időre elzárni az érdeklődők elől. A képek gyönyörködése közben minduntalan az járt eszünkben, ezt az elrejtőzést csak a magyar művész szerénységéből tudjuk megmagyarázni. Most röviden alkalma nyílik a dombóvári közönségnek is betekinteni ebbe a gazdag életbe. Mi hisszük, hogy a kiállítást nagyon sokan megtekintik s velünk együtt élvezik a művésznő munkáit. A tárlat anyagának művészi ismertetésére a kiállítás után még visszatérünk. Most csak kérjük a művészetért lelkesedő közönséget, hogy minél számosabban látogassanak el a tárlatra. Sok élvezetben és művészi gyönyörködésben lesz részük. Amint értesülünk, % kiállítás május 25 én, áldozócsütörtökön, délelőtt 10 órakor nyílik meg u Paál-féle házban levő műteremben., Azután junius 1-ig minden nap délelőtt 9 órától 1 ig s délután 3 órától 6 óráig lesz nyitva a tárlat. A belépődíj felnőtteknek 20 kor., tanulóknak 19 kor. lesz. — Tuskót vettem az erdőn télire. Azt vágom. — Tudja e miért jöttem? — A gyerekér ? — Panaszkodott az Andris. Minek bántotta ? — A fiam! akkor verem, ha akarom! — Megveri az Isten ! — Engem úgyis megvert. Bár csak az apám vert vóna, mikor ekkora vótam ! — Hogy tud ilyent beszélni? Ez csak nem tartozik-az Andris palatáblájára? Mért nem engedi írni azt a szegény gyereket ? — Ippen azért. Az Írásért. Nekem bizony ne firkállon, mer agyonütöm I — s fölkapta a fejszét, mintha meg is tudná tenni hamarjában. Megkaptam a kezét és keményen a szemében néztem : — András elment az esze ? Ne bolonduljon ! Ha a gyereket iskolába adta, a tanulásáról is felelnie kell. Inkább maga is utánanézhetne. Még a kezét is foghatná néha a betűvetésnél . . . ! — Azt má nem, tanító ur, mer magam se tudok. De a gyerekem se tudgyon! Ne legyen sohase árulója az aptyának! — Mit beszél? kérdem izgatottan. — Ej I Haggyuk I — legyint a kézé-
