Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-25 / 52. szám

Előfizetési árak: egész évre 100*— ko­rona ; félévre Ö0*— korona; negyedévre 25*— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utoa 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Fekete karácsony. Ha az idei karácsony ünnepi színeit keressük, hogy felvázolhas­suk egünkre vigasztalásul, első szem- pillantásra kevés megnyugtató, de annál több fekete árnyat látunk ki­bontakozni a magyar élet zűrzava­rából. Csillagaink a kétség és a kin tébolyult útját • futják ; kalauzoló angyalaink szárnyszegetten, béna szárnyakkal körbe rójják a csonka­ország hamis határait; a karácsonyi dúdoló kantánténk játszi futamait a belső testvéri disszonancia zavarja; betlehemi boldogságunk tanyája or­dasoktól szétrugott pusztasággá vál­tozott; városaink téli gondja úgy zúg a fülünkbe, mint a mélységből felmorajló tompa halotti kardal; falvainkban a veszendő magyar erények megnyirbált, ékét vesztett köntöse cifrálkodik a lelkeken; fönt és lent az úri politika és kisgazda politika berkeiben keresztény ma­gyarságunk elhagyott, besározott zászlója árván integet felénk; aszta­lainkon gyertyafényes karácsonyfa helyett a gond keresztje komorlik s a karácsony szent éjjelében abla­kunk alatt leskelődik idegenként az erőre ébredt táborozó ellenfél. Magyarok, testvérek, micsoda karácsony! A mézzel folyó s örömtől édes karácsonyainkra soha, soha feketébb ünnep. Tavaly előtt legalább még megvolt a hit s a remény lehetősége, hogy karácsonyi csillagaink messzi fénye minket is kivezérel a pusz­taságból ezeréves vándorokként; ta­valy már a csillagfény is halványabb volt s sok-sok vándor hitet, lelket, reményt vesztett. Ma már az a csil­lag árva csillag lett s mi szegény magyarok kart eleresztve, glória nélkül virrasztjuk át a legszelidebb, legbékésebb ünnepünket. Honnét ez a csillagnélküli élet, honnét ez a fekete karácsony, miért nincs reménység? Mi keveri sötétre legmelegebb s legillatosabb ünne­pünk ragyogó színeit? Igaz, hogy az emberiség első karácsonya is fekete színektől volt komor, de mégis csak békét, üdvös­séget s megváltást ragyogott ránk. Ott is szegények és számüzottek voltak azok a szent betlehemi jö­vevények, de szegénységük és szám­űzött sorsuk alatt a jövendő élet királyi ajándékát hordozták s lelkűk nem konyult le reménytelen virág­ként az ijesztő, rideg barlang látá­sakor s a kegyetlen s embertelen környezetben is szívük telve volt a szabadulás, az üdvözülés életerős vágyával. Sok más hasonlóság em­lékezteti még a magyarok mai ka­rácsonyát arra az első szent éjjelre, de ugyanekkor nagy a távol­ság a két fekete karácsony között. Nem látjuk a mi karácsonyunk­ban a megváltás gondolatának ki- csillanását. Nem látjuk a magyar megváltás hódító hatalmát, mely lelkeket emel, gyengéket táplál, csüggedőket erősít. Nem látjuk a szeretet szenvedélyének nagyszerű kiáramlását, mely fajt véd, nemzeti tudatot csihol a közönyből, hazát foglal nemcsak a politikában és a parlamentben, de künn az ezerarcú élet porondján is. Mintha ama nagy katasztrófa után visszahúzódott néma halál újra fonná a magyarok bizo­dalma felett a halotti leplet, mintha a szent éjben itt-ott kigyuló gyer­tyáink fénye nem is az öröm fé­nyességével tündökölne ránk, ha­nem a ravatalok fáklyalángjávak Ahol pedig halotti lepel készül egy nemzetre, ott nincs karácsony s hol temetési fáklyákat gyújtogatnak, ott nem lehet karácsonyi öröm. Minket magyarokat a vörös boldogitás macskakarmaiból a ka­rácsonyi keresztény erő rántott ki s adott vissza nemzeti életünknek. S éppen ez a karácsonyi erő hullt ki ereinkből és szétszívárgott ered­ménytelenül. Mi mákonyosan azt hittük, hogy urak lettünk hajdani portánkon s ma látjuk, a régi szent karácsony víziójában, hogy az ide­gen méreg csontig ette magát tag­jainkban s vérkeringésünk újra fér­J&r-ccc. Karácsonyi népszokások. Szent karácsonyeste ! Micsoda öröm ez mifelénk a gyermekvilágban, de még a nagyok között is. Az esztendő legboldogabb napja. Nincs még egy hozzáfogható. Az apróságok alig tadják kivárni a sötétedést, mikorra már meg lehet gyújtani a ragyogó fa tarka gyertyácskáit, repeső szívvel lehet örülni a számtalan, szebbnél szebb aján­déknak. így van-e ez más országban is? Ho­gyan örül az angol gyermeksereg, hogyan ünnepelnek Olaszországban ? Van-e ott is karácsonyfa ? Nem sokan tudják, hogy a mi kará­csonyfánk nem magyar eredetű, hanem a német sógortól vettük át. A germánok ,,Christbaumu-jából lett a mi igazán ma­gyarnak hitt szent fánk. De hagyjuk el néhány percre a mi karácsonyi örömeinket, vegyünk vándorbo­tot a kezünkbe, mérföldes csizmát a lá­bunkra s hipp-hopp ! ott leszünk, ahol aka­runk. Bekukkantunk itt is, ott is, megnézzük, mit osinálnaz széles Európában. Az angolok karácsonyján a mi szakál­las Mikulásbácsinkra emlékeztető jól meg­termett szellem örvendezteti meg a gyer­mekvilágot. Szép számú kísérettel jelenik meg. Előtte, mögötte egy sor kislány, kisfiú. Meg vannak rakódva mindenféle jó holmi­val. Az egyik apród hatalmas képeskönyve­ket cipel. A másik nagy, tömött harisnyá­ban tartogatja a sok drága kincset. Néhány kukta-fiú meg ugyancsak fel van fegyver­kezve késsel, villával, kanállal. Ott lehet ám aztán csak nagy ujjongás, ahol a kará­csonyi szellem-bácsi megjelenik. Vizkereszti szokás szerint járják a fa­lut a lengyel betlehemesek. A három szent királyok magasra kitartott fényes papircsil- lagjával jelzik az isteni kisded születését. Akárcsak nálunk pár nappal később. A szomszéd Litvániában állatbőrbe bujt, medvének gólyának öltözött emberek bámulására csődül össze a föld népe. Egé­szen érdekes a nép szokása Dániában. A család ünnepélyesen egy tisztes szalmácsu­takot helyez el a ház eresze alá. így kéri a szent nap estéjén az Isten áldását. Olaszország falvaiban ünnepélyes fel­vonulás van. A falu főpiacán összegyűlt tö­meg kiválaszt egy fiatal asszonyt kis gyer­mekével. ő jelképezi a Szüzanyát, Azután együtt elvonulnak valamely szoborhoz, em­lékműhöz. Akad ilyen Itália legutolsó fa­lucskájában is. Itt szépen, áhitatos lélekből énekelgetnek, majd leveszik a fiatal anya fejkendőjét és apró darabkákra széjjelszag­gatva elosztják a jelenlevők között. Mindenki kap belőle egy csipetnyit, mit boldogan visz haza. Nekünk azonban csak itthon a legked­vesebb a karácsony. Nincs sehol a világon oly gyönyörűség, mint az édes szülői ház­ban várni a gyertyagyújtást, a ,,kriszkindli“ ajándékait. Hát még a betlehemjárás. Igazi magyar helyeken elmaradhatatlan. Már he­tekkel előbb készülnek ere az ügyesebb fiuk. Szép, tornyos „betlehemet“ csinálni keménypapírból, lécekből, színes papírral beragasztani, nem kistudomány ám 1 Mert kell rajta lenni néhány ablaknak, ahol ki­világítson a gyertya. Nem maradhat el a Lapunk mai száma 3 korona

Next

/
Oldalképek
Tartalom