Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-10 / 15. szám

V. évfolyam. , 1921. április 10» 15. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dijak és hirdetések a. kiadóhivatalba; a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szt. Lászlö-tér lti.) küldendők. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal: Eeterházy-utca 17. szám, Telefon : 40. szám. Előfizetési ár: egész évre félévre 26'— kor; negyedévre 13*— korona. Egyes szám ára 2 korona. Az ÉME nagygyűlése után. A hatalmas, méreteiben is im­ponálónak Ígérkező' ébredő nagy­gyűlés beváltotta mindama Ígéretet, melyet mindannyian hozzáfűztünk. Ilyen megmozdulás, ilyen erőteljes, egyakaratu sorompóba állás alig történt még Dombóváron. Ennyi lélek még aligha kapcsolódott az ébredő magyar gondolat nemzet- mentő, fajvédő, keresztény világ­nézetet hirdetőprogrammjába. Öröm volt a többezerre menő közönség tömegén végignézni s büszke bol­dogság volt meglátni arcokon, sze­mekben az ébredő magyar igazság fáklyafényét. Harcosként láttunk itt mindenkit s erőt láttunk a harco­sok szivében. Ezen a komoly nagygyűlésen — komollyá tette a közönség nagy száma s a szónokiatokban rejlő súlyos igazságok ereje — az idegen berkekben annyiszor lehazudott, alattomban elferdített s rágalommal agyoníeketitett ébredő magyarság nemes harcának világoké, elpusztít­hatatlan vezérigazságai pJántálódtak a szivekbe. Alig hisszük, hogy aki magyar és keresztény a gyűlésen jelen voll, nem az ébredő gondolat kisded katonájaként távozott. Meg­győződés, hitvallás, magyar öntu­dat ölelkeztek itt s az élsikkasztha- tatlan élniakarás felvillanó ujjongó érzése ejtette rabul a lelkeket. De úgy érezzük, hogy nemcsak nagygyűlés, de egy nagy magyar ünnep is lejátszódott előttünk. Nem­csak szónoki tirádák és szépségek viliództak agyunkban, de ünnepel­tünk is. Ünnepeltük a keresztény magyarság feltámadásának, talpra- állásának, életkezdésének felejthe­tetlen perceit. Itt már nemcsak ré~ vedezés, sötét magunk elé nézés történt, de a jövendő magyar elet biztos és kérlelhetetlenül bekövet­kező állomásait is megláttuk; lát­tuk a célt, láttuk az egyedüli utat, láttuk a magyarságnak sirokon és temetőkön keresztültörő hittel, bi­zalommal szegélyezett életútját. S ha a szimbólumokra reagálunk, nem tudjuk elrejteni azt az ünnepi ér­zést, hogy gyümölcsoltó Boldogasz- szony tavaszi ünnepén folyt le az ébredő nagygyűlés, tehát ebbe a szinbolumba kapcsolódva, itt oltás is történt, magyar oltás a talán na­gyon is megtépázott magyar törzsbe. Meggyőződésünk, e nagygyűlés ün­nepi hangulatait átélve nem is ta­gadhatjuk el, hogy tavaszi életzsen­! dülés kezdődött ott, hol talán az | önelhagyás lelki parlagjai komor-' ! lottak a lelkekben; többélet re- ménye, a magyarság céljában már több önbizalom halmozódott fel azokban, akik már-már kicsiny- hitüekké váltak a magyar tettek késedelme miatt s uj erő, uj el szá­llás, uj harci kedv serkentő tudata s energiája acélosodott a régi el- szénáshoz, régi becsületes ébredő harci kedvhez azokban, akik eddig is hívei, ébredői, látói, cselekvői voltak a magyarság mártirharcának. R nagygyűlés. Az ÉME dombóvári csoportjának fá- ladhaiátlan propagandája gyönyörű ered- ii ényt ért el. Ní m hisszük, hogy a Szi- László-tér ilyen nagy emberíömeget látott mostanában. Hatalmas megnyilvánulása volt ez a dombóváii magyar, ágnak és nyílt do­kumentuma. annak az igazságnak, hogy még mindig az érdeklődés gyújtópontjában az ébredők munka progremmja a legvonzóbb s legreményteljesebb. A naggyülésről a következőket adjuk le tudósítónk tollából. A Budapestről leküldött központi szó- I nokok fogadására hétfőn délután 2 órakor I megjelentek az ujdombóvári állomáson : | Cziriük Frigyes, a dombóvári Érne elnöke, i Molnár Endre, és Todies Benő. alelnökök, I Sólya János főtitkár, Szévald Orzkár fő- j szoJgabiró, Börzsönyi Gyula, hercegi kerü- ' Jeti felügyelő. Valamivel Később fogatokon j megérkeztek : Varga Ferenc főgimn. igaz- j gató, Vér Vencel, dr. Piukovich Sándor ! gimn. tanárok, Ftizy Sándor, Németh Gyula, ; Baum gait János, Rein János, Laurich I Károly Dobszay János. Főbusz Antal, Fuchs I József, Farkas Ferenc községi bíró, Brédí I József. Hozzájuk csatlakoztak még Vanyek I Béla kurdi jegyző, Seitz József kurdi ple- j bános, Spiel István kurdi községi bíró és- i még mások is. A vonat beszaladása után a megérke- i zett dr. Krüger Aladár, az »Uj Nemzedék» | felelős szerkesztője, Nagy Ferenc, a KSV I kiküldöttje és Horváth Károly a központi j Eme ügyvezető igazgatója kíséretével az ét- i terembe vonult rövid ebédre. Az állomás előtt már várakozott a kát. Legényegylet lovasbandériuma, amely meg­nyitotta a diszfelvonuiást. A kiváncsiak százai nézték végig a menetet részint a há- j zak ablakaiból, részint az utcákról. Mire a ’ menet a Szt.-László t^rre ért, óriási ember- j tömeg gyűlt össze a népgyülésre. Itt láttuk a dombóvári keresztény magyarokat majd­nem teljes számban. Az előkelőség, a mun­kásság, a vasutasság, a földművelő nép ve­gyesen, sürü sorokban vette körül a szó­noki pódiumot. De a vidék is szép számmal volt képviselve. Felismertük a környékbeli falvak lelkes magyarjait, az attalaiakat, pa­taiakat, csikóstöttösieket, kurdiakat, szak- csiakat, még a csonka ország utolsó faluja, a mecseki Magyarszék is képviseltette ma­gát Kemény Boldizsár esperes személyében. A népgyülést 3 órakor a »Himnusz« eléneklése után Cziridk Frigyes, a dombó­vári Eme elnöke nyitotta meg a pe3li ki­küldöttek üdvözlésével. Az első szónok dr. Krüger Aladár volt, az Uj Nemzedék fele­lős szerkesztője. Megnyerő orgánuma, tiszta,, csengő magyar beszéde rögtön megfogta a lelkeket. Az ébredő gondolat kitűnő oráto- ! rának bizonyult. Ügyesen felépített beszé­dében a sajtó nemes hivatását állította az I ébredő magyarság legfőbb programmjáuL Színes képek, súlyos gondolatok egymást kergették beszédében, melyből nem hiány­zott a lelkesedés tüze s a bihari hontalan keserűségének feljajdulása sem. Könnyedén, szónoki eleganciával bebizonyította, hogy az Uj Nemzedék szerkesztőségi asztalánál nem­csak a toll ügyes forgatója, de az élő ma­gyar beszédnek is kiváló interpretálója. j Beszéde után felcsattanó tapsviharban , Nagy Ferenc, a KSV kiküldöttje lépett az I előadóasztal elé. Nem annyira gyújtott és i lelkesített Beszédében, mint inkább praktikus ; sajtópártolásra hívta fel a közönséget. A 1 szónoki allűröket mellőzte, inkább csevegő I Szerepében győzte meg hallgatóit a keresz- ! tény sajtó hivatásáról. Az Eme ügybuzgó fegyverhordozőja, I Horváth Károly központi igazgató volt a | harmadik szónok. Tüzes szavai dübörgő hanghordozással valósággal gyújtottak. Ő ; miár az Ébredők programmjának legmélyebb : s a nagy magyarságra legveszedelmesebb I pontját vette bonckés alá : a zsidókérdést. ! Kíméletlen, a magyarságot fanatikus szere­tettel féltős az idegen fajta hódítási szándé­kát leleplező beszéde nagy tetszést aratott a közönségben. De talán a sziveket akkor hatotta meg legmelegebben, mikor boron- gós magyar érzése az irredentizmus fekete képeit vázolta, mikor az okokat mutatta ki precíz pontossággal, melyek a történelmi Magyarország ősi bástyáit lerombolták. Nem csoda, hogy beszéde után a nagyközönség egyhangú lelkesedéssel tette magáévá Sólya. János párttitkár felolvasott határozati ja­vaslatát, melyet itt adunk bő kivoiiatban: ,/Dombóvár község és vidékének kér. társadalma 1921. április 4-én az Eme által tartott népgyülésen kijelenti, hogy csatla­kozik a Társadalmi Egyesületek nagygyűlé­sének 192.1. március 13-án hozott határo­zatához és kéri a forradalmak felidézésében első sorban bűnös sajtónak : az Est, Pesti Napló, Magyarország, Világ, Népszava cimü újságoknak felősségre vonását és megszün* j tetőséi.“ Öt óra volt, mikor az elnöki bezáró ! elhangzott s a Hazádnak rendületlenül ak­kordjai felcsendültek. A közönség felejthe- j teilen érzések közt oszlott széf, szivében I az ébredő gondolat hatalmas tudatával s a magyar jövendőbe veteti reményteljes hitével. Sajícestélg. Este volt aztán a Korona-szálló összes termeiben a sajtó-ünnepély, amelynek nagy­szabású műsorából elsősorban kiemelkedett Krüger Aladár dr.-nak, az ,,üj Nemzedék“ felelős szerkesztőjének közvetlen modorban tartott, eszmékben gazdag, nagyhatású ün­nepi beszéde. Ugyan csak ki kell emelnünk Nagy \ Ferencnek, a KSV igazgatójának szellemes, tréfás előadását, aki az egész közönség osz­tatlan tetszését nyerte el. A budapesti vendégek számai mellett azonban a dombóvári szereplők is valameny- nyien pompásan állták meg helyüket. A nagy­szerű irredenta-darab szereplőiről elég, ha azt mondjuk, hogy megkönyeztük az oláh

Next

/
Oldalképek
Tartalom