Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-29 / 22. szám

V. évfolyam.

Dombóvár, 1921. május 29.

22. szám.

Előfizetési ár: egész évre 52— kor; félérre 26’— kor; negyedévre 13‘— korona. Egyes szám ára 2 korona.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szt.JLászló-tér 18.) küldendők.

Szerkesztőség: Szenl-LászIó-tér 18. sz.

Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. szám. Telefon : 40. szám.

lett volna az agráreszmék szolgálatába tömöríteni a magyar földből élő összes társadalmi rétegeket, szem elől tévesztette e nagy célt s egyrészt osztálypárttá, másrészt a személyi tekintetek tultengésének melegágyává lett, addig örömmel értesültem, hogy a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló pártban munkában van egy minden szempontot felölelő agrárprogramul és annak kidolgozásával oly férfi van megbízva, ki a keresztény föl dm ive« demokráciának hazánkban egyik úttörője volt.

Hogy belépő szándékomat ezen programul nyivánosságra hozatala előtt jelentem be, teszem azért, mert az utolsó napok fejleményei mindinkább annak felismerésere vezettek, hogy sürgető szükség van arra, miszerint az egy célt szolgáló elemek mielőbb egy taktikai irányítás alá jussanak ás lebontsák azokat a válaszfalakat, melyeket személyi ellentétek emeltek a közös hitvallású politikai tényezők között.

Budapest, 1.021. április hó 30-án.

Pallavicini György.

Üdvözöljük nemzetgyűlési kép» viselőnket belépése alkalmával főképpen azért, mert mi ezzel a programmal választottuk meg. Bízunk a ! keresztény és nemzeti eszmék megvalósulásában, mert látjuk, hogy a legkiválóbb politikusok alapelvül fogadták el azokat. Nemzetgyűlési képviselőnknek kívánjuk, hogy a párt keretén belül is folytathassa eddigi munkásságát, mellyel választóinak és minden magyar embernek a tiszteletét, szeretetét nyerte meg.

ff hépuiselőfestület közgyűlése.

Gróf Äppongi Älbert Dombóvár díszpolgár». - Szavazások a piac-térről.

Népes, rendkívüli közgyűlése volt Dombóvár község képviselőtestületének f. hó 24-én. A tárgysorozat miatt volt a nagy érdeklődés. Egyik pontban, Apponyi díszpolgársága ügyében teljesen egyhangú volt a vélemény-nyilvánítás. Hisszük, hogy az alant közölt határozat nem udvariassági megnyilvánulás, hanem minden jelenvoltnak belső meggyőződése is. A piac-tér ügye azonban rögtön megbontotta a nagy egységet. Érd-ekek választották el egymástól a községi képviselőket. A közérdek, az igazság, a méltányosság ismét háttérbe szorult soknál s csak az anyagiak ösztönzésére hallgattak. Armly megnyerő volt az első összhang, oiy visz- ' szataszitó az utóbbi ellentét; amennyire bi- I nyoríyiték volt az első együttérzés ereje | mellett, annyira kitűnt a másodiknál az i egyenetienkedés gyengesége.

1. Farkas Ferenc községi bíró és társai indítványozták, hogy a jubiláló legnagyobb állomférfiuakat, gróf Apponyi Albertet Dombóvár község képviselőtestülete díszpolgárrá válassza meg. — A képviselőtestület az alábbi határozatot hozta :

»A képviselőtestület gróf Apponyi Albert nemzetgyűlési képviselő urat az ő polgári és hazafias erényeinek és országos érdemeinek elismeréséül, születésének 75., közéleti működésének 50. évfordulója alkalmából Dombóvár nagyközség díszpolgárává egyhangú lelkesedéssel megválasztja és részére a díszpolgári oklevelet kiadni rendeli.« Kelt. Aláírás stb.

A határozat elfogadása után az ünnepélyesség jeléül elnök a gyűlést 5 percre felfüggesztette.

őrgróf Pallavicini György

nemzetgyűlési képviselőnk a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjába való belépésekor a pártelnökéhez az alábbi levelet intézte;

Nügym élt ósága Pártelnök ur!

Tisztelettel értesítem, hogy a vezetése alatt álló pártba belépek.

Programmbeli ellentét eddig sem választott el a párttól, mert a nemzeti és keresztény gondolat erősítését, minden tényezőnek ezen eszmék köré való csoportosításának szükségességét, az összes omlás első napjai óta hirdettem. Tömő- 1 riilés nélkül veszélyeztetve láttam mindig ezen eszmék gyakorlati keresztülviheiő- ségét is.

Hogy eddig formailag nem csatlakoztam a párthoz, annak egyik oka az, mert sokáig reméltem, hogy a nemzetgyűlés mindem oldalán győzni fog a személyes tekintetek felett annak az igazságnak a felismerése, hogy minden nemzeti erőtényezőnek össze kell fognia és egy te- i kiníé’y vezetése alatt tömörülnie s. dest- i ruktiv liberalizmus zászlóbontása és a forradalmi erők uj szervezkedése ellen.

Másik oka. hogy a párt eddig nem rendelkezett kifejezettén agrár programmal, már pedig régi. és tántoríthatatlan meggyőződésem, hogy a keresztény gondolatnak abból az ősi, el nem használt konzervatív gyűjtőmedenGéjéböl kell merítenie friss erői, tömeget és súlyt, amelyet a falóban vallásos hite és történelmi traditiója leginkább megóvott a divatos jelszavaktól és a forradalmi mételytől.

De míg sajnálattal állapítom meg, hogy a nemzetgyűlés másik pártja, mely hivatva

Venyigelángok.

(Kis regény.) 6

Ir+a : gén es Gizella.

— Amilyen ő is — felelt Tar mérnök. — Egyébként minden lakáson rajt van az egyéniség bélyege. Mert hiszen a bútordarabok mindenütt ugyanazok. Mégis minden lakás más.

A Többiek indultak.

Ács Ervin még állt. Tekintetével szinte átfúrta a bezárt ablaktáblákat.

Dóra az asztalától nézte. Mikor elment Ács a többiek után, lekapta fejéről kalapját, Mintha köszöntötte volna a fehér függönyök lakóját. A haja csillogott, mint a vert arany.

— Na, vége a munkának — mondta maga elé Dóra. Tollát messzire dobta. Arca boldog, bizó elrévedezésben virult. Ajtaját megkopogtaíták. Dóra nem figyelt rá.

Tar mérnökné lépett be. Ámulva nézett a lányra.

— Dóra, mit csinálsz?

Dóra föl nevetett. Gyerekesen, Fiatalosan csengett a hangja

— Nem látod ? Ábrándozom.

Tarné is elnevette magát.

— Ábrándozol ? Tóth Dóra ábrándozik. A Pedagógia munkatársa. A csönd fcarát- néja. Az unott képek előfizetője. Humoros. Te nem gondolod, hogy tragikus is lehet?

Dóra elkomolyodott. Nehezen szakadtak szájából a hangok.

— Én már nem is gondolkozom. Lesz, ahogy lesz. Egyébként öt perccel ezelőtt még dolgoztam. Most «sinálom a pályázati dolgozatomat, Tudod, a Pedagógia hirdetésére. Még szeptember elején kezdtem hozzá. Azután egyszer csak abbamaradt. Hetek óta egy sort se írtam. Ma hozzákezdtem. Akartam. S errejöttek az előbb a hivataliak. Az urad Í3 velük volt.

— Meg Ács Ervin — mondta Tarné célzással.

— És Ács Ervin — s lehajtott Dóra szép, sötét feje.

Parányi csend támadt a szobában.

Tarné Dóra arcát nézte bámuló pillantással, A lány arca olyan volt e pillanatban, mint a nyitva felejtett album. Kisugározta a lelkében őrzött, óvott, titkolt képeket. Taráé előrehajolt. Halkan tompította a hangját.

— Dóra, ne foglalkozzál Ács Ervinnel* Az 5 emléke csak fájdalmat ád neked, meglásd, ő nem az a férfi, aki téged kiegyenlíthetne. Egy nagyvárosi ember ez! Szokásban, felfogásban idegen tőled. Te itt eddig beburkolóztál a magányod tiszta ruhájába. Most e férfi a merész vágyakozásával úgy hat rád, mint valami forró muzsika, Ez a férfi egy ittfelejtett Don Juan ivadék. Nem az elcsépelt értelemben. A romantikus, csupa líra. Don Juan, aki a nőt gyönyörű ékszernek tartja és tiszteli, mint a pap az oltárát. Én nagyon becsülöm öt és rajongom is érte, mint ritka jellemért. De nem hozzád való. Nem a te vívódó, kétkedő lelkedhez. Úgy jársz, mint Dosztojevszkij Natasája a Megszomoritottak-ban. Mert a komoly, súlyos asszony] lelkek ősz-