Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-02 / 49. szám
I. ÉVFOLYAM 49. szám Dombóvár, 1917. december 2 Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 „ Negyed évre . S „ Egyes szám ára 20 fill Szerke&Btöség: Dailéiár, Sí. Liiili-Ur 18. Kiadóhivatal • Hunyadi-tér £4. se. Mlötír.otáíi dijak 4a h\rderesek a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közleményük a azepkes*- töeégbe küldendők. T ARS AD AÜ|VII HETIüAP megjelen minden vanámap. ~-—■-------------------------------—----- - - -----------— H tél itt van már eztistfehér leplével, a reggeli dérrel, rövid éltü virágaival, a zúzmarával. Máskor milyen hangos, vidám volt ez időszak. Csak megerőltetve tudunk visszagondolni pedig négy éve sincs, mikor még Katalin-bál is volt. Most bánat üli lelkünket s a vig múlt bátortalan kisértetét riadtan üzzük el. Mert a mi időnk nem enged még képzeletben sem vigadni. Mindig félelmes volt a tél. A bőséges, a vig múltban is, mert akkor is voltak fázok, éhezők, ruhátlanok. De most! Kint a harctereken, itthon is oly sokan vannak. Az emberek létszáma tetemesen megfogyott, csak a szegények, a ruhátlanok, az éhezők szaporodnak félelmesen. Minden nap többen lesznek és minden nappal nyomorultabbak. A harctereken a had vezetőség lehetőleg ellátja a szükségesekkel a katonáinkat, de a mi itthon szenvedő szegényeinkkel, betegeinkkel alig törődik valaki. Pedig nem szabad róluk megfeledkezni. Áldozatos összetartással és kitartással a legnagyobb ellenséget is le lehet győzni, még az Ínséget is. Reméljük, hogy a segélyezésben páratlan hirü Dombóvár le is győzi. A megalakuláshoz közel van egy egyesület Dombóvári, mely első legszükségesebb feladatául a nélkülözők segitését tűzte ki. Nagyszerű programmal indul. A legszebb emberbaráti tevékenységekkel. Hogy céljának megfelelhessen tagra és pénzre van szüksége. Most van folyamatban városszerte a taggyüjtés. Kétségtelen, hogy sok tagja lesz — de az kellene, hogy mindenki tagja legyen. Majd meglátjuk, hogy a háború borzalmai kiknek a szivét tette érzéketlenné s ezzel a megvetésre érdemessé, — s kitűnik az is, hogy koronáikkal kik sietnek a nyomor enyhítésére, munkásságukkal az ,, Általános Jótékonysági Egyesület“ támogatására. Nemcsak vérveszteség éri hazánkat szorongó napjainkban. A könny is patakokban folyik. Azok könnye, kik még nem is szervezkedhetnek jólétük emeléséért, mert ruhátlan nők, kiéhezett, mezitlábos gyermekek, talán árvák is. Ezek minden tüntető felvonulásnál kiál- tób sóhaja száll felénk segítségért. Álljon tehát mindenki a helyére a jótékonyság térén is és legyen buzgó tagja a megalakuló ,,Általános Jótékonysági Egyesület“-nek. N. Eimffék a harangokat. Nem tudom, mit érzett ennek a községnek lakossága a szerdai délután folyamán, de az én szemembe könny tévedt, amidőn Isten házának tornyából tompa ütések hallatszottak, amellyel az érccsengésü harangot, amely oly szépen hívta imára a burgó híveket, széttörték. Nem tudván levenni a toronyból, darabokra zúzták és úgy vitték az állomásra a 700 kilós harangot. A harang, amely imára hivott, most más célt fog szolgálni,, gyilkos nyila szórni fogja mérgét az ellenségre. A béke öléről röppenik a harci zaj közé, belevegyül abba a rémes tragédiába, amely már most negyedik éve változatlan hevességgel folyik. És : ha harcosaink visszatérnek, ha majd újra a j béke csendje fog honolni széles ez ország- j ban, váljon mi fogja az elvitt harangokat ; pótolni ? Fájó szívvel, bánatos lélekkel engedte j községünk új uíjára a harangot. Fájdalmunkban csak a hazafias kötelesség szab határt és jelzi, hogy szükséges volt ezt az áldozatot is meghozni, hogy az a szent cél, a béke, minél előbb elérhető legyen. Népeid szeretete visz utadra, kedves harang, imára hívtál, most pedig mi imádkozunk, hogy uj utadon csak dicsőséget szerezzen munkád. Dr. P. S. Magasabb í&kbéFt. Rövidesen tiz éve lesz annak, hogy a lakbéreket megállapították, közéig az ideje annak, hogy újabb osztályokba sorozzák az egyes állomáshelyeket, amely beosztásnál mindenesetre számolni kell az azóta lényegesen és jelentékenyín megváltozott körülményekkel. Lehetetlen, hogy a mértékadó tényezőknek figyelmét ne hívjuk fel arra a helyzetre, amely ép itt községünkben adódott és ami Dombóvárnak a magasabb lakbérosztályba való sorozását feltétlenül nemcsak kívánatossá, de egyenesen szükségessé teszi. Megváltjuk a legutóbbi osztályozás alkalmával Dombóvárral igen mostohán bántak, mivel senki azért a lakbérért nemcsak a háborús viszonyok közölt, de békében sem kap megfelelő lakást, hiszen nem éppen a ritkaságok közé tartozik, hogy kétszobás lakásért 800 — 100®. koronát kérnek el és a hetedik fizetési osztályba tartozó tisztviselőnek, ekinek pedig ötszobás lakásra van a lakbérrendelet értelmében igénye, csupán 910 korona a lakbére, valahol pedig lakni kell és azt csak nem lehet kívánni, hogy az anyagi gondokkal a mai viszonyok között amúgy is erősen küzdő tisztviselő fizetéséből pótolja a hiányzó összeget, mikor az megélhetésre sem elegendő. Pár óv óta két állami intézménnyel gazdagodott községünk, a járásbírósággal, és a kir, kath. főgimnáziummal és csupán rövid idő kérdése, hogy az adóhivatal Tamásiból is idekerüljön. A tisztviselők száma megszaporodott és állandóan szaporodik. Sorompóba kell lépni tehát mindannyiunknak, amint az már más helyeken mindenütt meg is történt, hogy feltétlenül magasabb lakbéroszláíyba soroztalék községünk. Tegyük fel a legjobb esetet. Ha háború után a sokat vajúdó tisztviselőtelep felépül, ami által segítve lesz a lakásínségen, a tisztviselő készpénzből nem fedezheti a felépítést. Okvetlenül kölcsönt kell felvennie. A kölcsön törlesztési részlete semmi esetre sem maradhat az ezer koronán innen óvenkint, sőt ezerötszáz ezerhaíszáz koronára is emelkedik majd a lakás nagysága szerint. Arra kell tehát törekednünk, hogy annyi lakbért kapjunk, amennyiből ez a törlesztés kikerül, így tehát az volna a jogos és méltányos kérelmünk, hogy a lakbérek minimuma évi 1000 koronában állapíttassák meg és fokozatosan 1600 koronáig legalább is emelkedjék. Ezt az emelést a háborús viszonyokra való tekintettel már 1918. januárjától kell kérni, hiszen a legutóbbi beosztás egyáltalában nem számolhatott a háborús körülményekkel és ha már a segélyeket is felemelték, méltányos az a kérésünk, hogy ebben a tekintetben is némi javulás álljon be. Az érdekelt tisztviselők máris sorompóba léptek és a kormányhoz feliratot terveznek, melyben Dombóvár helyzetét tárva fel, a fenti minimum megállapítását kérelmezik Dombóvárra nózre. Bízunk, hogy a tiszteletteljes kérést, az anyagilag amúgy is mélyen sújtott tisztviselőosztály alázatos kérését a mértékadó körök hamarosan méltányolni fogják és e tekintetben is segítségünkre sietnek. Dr. P. S, Hadikölcsőnt jegyezni hazafias kötelesség!
