Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-12-02 / 49. szám

2. oldal DOMBÓVÁRI HÍRLAP 1917 december 2. ff nő a mai borban. ii. Dehát nézzük csak, tényleg ilyen in- produktiv a mai nő ? Tagadhatatlan tény, hogy a nő testi erő, képesség, szellemi te­hetség, erély, kitartás tekintetében általában nem versenyezhet a férfivel (általában csak, mert tis/.teletre méltó kivételek műi­dig voltak!) De amenyiben a világkultúra produclumát a férfi ész és tetterőnek, bá­torság és vállalkozó szellemnek tulajdonít­juk, ez még nem bizonyít amellett, hogy abban a nőnek nem lett volna semmi része. Az emberi kultúra teljességéhez a férfi lé­nyé nem elég, ki kell egészitődnie a nő sajátos lényével. S ha vissza felé megyünk az emberiség történetében, látjuk, hogy ős­időktől fogva mindig a nő adja meg az im­pulzust a magasabb lelkitörekvésekre, ame­lyek nélkül kulturális haladás nem lehet­séges. A nőnek működése tudományos téren --- ha a pozitiv kutatások eredményét t - kintjük — a férfiakéval szemben egyelőre csekély. Oka ennek abban rejlik, hog a nő­nek túlnyomóan nagy része Istentől kijelölt feladata teljesítését nem a tudományos mun­kálkodásban, hanem hitvesi és anyai köte­lességeinek betöltésében látta Itt ő saját énjének önkéntesen szolgáló szeretető, min­den gazdaságának önzetlen feláldozásával oly nagy és fontos kulturmunkát teljesít, amely bátran vetekszik a férfiakéval. Amit a nő ezen a téren évezredeken át adott az — mint Mausbach professzor kiemeli — .,bőséges kárpótlás a női nem részéről a külső kultúrához való csekélyebb hozzájá­rulásért“. — Igen igy is lehet beszélni a ,,kitartottakrói“ ! — De minek is idézzek, próbálja meg a t. cikiró ur, álljon az édes­anyja elé és szóljon hozzá ilyképen : azt állítják — anyám — mások, hogy az anyai szív. önmagát felemésztő csodálatos szerete- tével kulturmunkát végez. Ha nálad is igy volna, én kélségbe vonom, ez előttem nem érték, te ezzel az emberiséget boldogító kuliura előbbrevitelében nem adtál egy tégla darabot sem, mert engedd meg, le ezzel csak csere üzletet kötöttél, közönségesen kitartottad magadat; tetted, hogy élhess ké­nyelemben, hogy ne légy dolgozó cseléd. Azt hiszem nagyon el volna tőle ragadtatva. Alá irom azt is, hogy a képző művé­szetekben kizárólag a férfiak remekműveit látjuk. (Majdnem 1) De viszont itt is ál), hogy a valódi nagy művészet leghatalmasabb ins­pirálója mindenkor az igazi nőiesség volt. ,,A művészet zenitje és hanyatlása egyai ént a legszorosabb összefüggésben van a nő be­folyásával és azzal a móddal, hogyan teste­sül meg benne az emberi ideál. A nő leg­nagyobb remekműve épen az ideálnak ez az eleven megtestesülése saját lényében.“ No és más téren is csak produkálnak ,valamicskét“ a nők : A gyermek-betegápo- ás, a charitativ jótékonyság ezer felé ágazó erepén (háborús hadimunkák) - a nevelés azdaság, kertészet, házi-kézi munka, ipar- nűvészet, festészet, költészet, regényiroda­lom, bülcsészet, pszichológia, filológia ebe­nda, architektúra, morfológia, díszítő művé­szetek, grafológia, esztétika, biológia, ana­tómia, zene, színművészet terén bizony sok szép értékes dolgot produkáltak már eddig is a nők. ,,A nőben csak azok u tulajdonságok fejlődtek ki, amelyre szüksége van, bogy a férfiben támaszt nyerjen“ Szép — én eddig épen az ellenkezőjét tudtam : hogy a nőnek rendeltetésénél fogva, hogy társa és segítője legyen az urának (még a kis fiam bibliájá­ban is igy áll : ,,Nem jó az embernek egye­dül lenni teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt.11 — ezt ugyan zárójelben idézem — gondolva ily.es féle idézet önöknél nem sza­lonképes ) olyan képességekkel és tulajdon­ságokkal kell bírnia, amelyek őt az ura fö­lébe helyezik, mert ott kell neki segítségére lennie, ahol a férfi ereje nem elegendő, vagy cserben hagyja. Kiegészítik egymást. A fé.fi munkája csak akkor igazán értékes, és egyéni, ha nincs benne semmi a nőéből, a nőé pedig csupán akkor, ha mindaz meg van benne, ami a férfiéből hiányzik. Ne mondjuk hát azt, — hisz úgy sem igaz — hogy a nő csak játékszer, árucikk a férfi számára ; kidobhatjátok az élet for­gatagába, vásári tülekedésébe, (De sokan vagyunk már künn !) de ha lelke vissza vágy a természettől számára rendelt kis körbe, a családi szentélybe (Nem a szabad szerelemről beszélek!) nem azért, hogy nyomorult pária, kitartott legyen, hanem, hogy mint fele - ség és anya, férjének tá­masza, kiegészítője és segítője legyen a kul­turális haladásban. A mai kor férfia pedig, — egy bizonyos %-ot leszámítva — még mindig hisz a nő értékes, sajátos kultur- missiójában s éppen ezért rája, mint vele egyenrangú és jogú embertársára tekint. Vége köv. Csipkerózsa. A VII -ik hadikölcsün. A VII.-ik hadikölcsőnre a Dombóvári Takarékpénztárnál jegyeztek. Dőry Hugó és neje Tüske 200,000 K. Vészeiéi Zsigmond Dombóvár 300000 K. Kurcz Ádám 3 3 1000 K. Vancsa Mártonné 3 3 3400 K. Vécéiéi Andor 3 3 500 K. József 3 3 500 K. Dr. Bárány Lipót « 3 4000 K. Friedenthal Adolf 3 3 1000 K­Steinbock György 3’ 100 K. Dr. Kertész Lipót 3 3 3000 K. Weiner P. József 33 1000 K. Éry Ferencné 3 3 6300 K. Bölönv László 33 100 K. ,, József 33 500 K­Dr. Jakab Lajos 33 10000 K. Dr. Jakab Lajosné 3 3 5000 K. Stammer Böbő 3) 1000 K. Bognár Juli Pula 1600 K. Illés István 3 3 2000 K. Marosi Rozi Alsóhetény 400 K. Összesen 271400 K. Jön a Mihulás, a gyermekvilág öröme ! A naiv, édes gyer­mekkor ezernyi színes emléke rajzik fel lelkemben ! Amikor még mi is boldog izga­tottsággal vártuk a Mikulást ! Megjön-e, váj­jon mit hoz ? találgattuk suttogva, lekupo­rodva a meleg kályha mellett, Istenem, Is­tenem, csak nem lesz nála virgács ? No és volt Öröm, kacagás, sikongás, ahogy beke­rültek a cipőcskék az ablakból.------— Mi ntha tegnap történt volna! Pedig de sok történt azóta 1 De megváltozott az élet. Még a Mikulás is ! Milyen kár, hogy a ha­gyományos szép szokások közé is odatola­kodott a modern pogányság szelleme. Sétám közben elmegyek az egyik ki­rakat mellett. Telis-tele fekete-vörös kram­puszokkal. Elölte egy csomó bámész isko- ; lásgyerek, nem is a kissebbekből valók, i ,,Nézd csak — szól az egyik kis borzas — mily édes, aranyos az a kis virgácsos vö- ! rös ördög, — mit gondolsz mennyibe ke­rülhet ?“ Megszólítom: mond csak kis lá­nyom, mire való ez a sok csúnya Krampusz ? | Hallottál már valamit a Mikulásról ? Egymás után adom a kérdéseket, de feleletet nem kapok. Egyik-másik elmosolyodik s aztán — mintha én volnék az ijesztő Krampusz, lassan elhúzódnak tőlem. Örvendetes dolog, hogy a gyermekek­nek mindig több örömöt szereznek a szü­lök, Nemzetgazdaságilag is hasznos dolog a Mikulás kultusz terjedése, mert .a Mikulás ajándékainál szép teret nyer az ipari talá­lékonyság, újabban a háziipari munka. És mégis! Szt. Miklós alakja azért oly kedves, tisztelete azért fejlődött ennyire ki, mert benne a szerencsétlenek nagy védelmet ta­láltak. Akit megsegített, mindig arra intette, hogy bajának oka a vétek volt, s a vétek­kel együtt sok bajt el lehet kerülni. Meg­dicsérte, de meg is ajándékozta a jó gyer­meket és szeretetteljes szigorral feddette meg a rosszakat. Így lett szt. Miklós püs­pök a gyermekek bírája. De jött a modern kontár pedagógia és kibővítette a Mikulás látogatást. A rossztól való elrettentés céljá­ból a Mikulás mellé oda csempészte a Kram­puszt, az ördögöt is. (,,Jók legyetek, mert máskép elvisz benneteket a krampusz a puttonyában“.) És lassan lassan elmarad a Mikulás és helyette ma már csak a Kram­pusz kopogtat be Miklós estéjén és a mai gyermekvilág elhiszi, hogy a Krampusz a Mikulás. Többet nem tud róla. Így lesz hűt­len a világ az erkölcsöt védő Mikuláshoz és átpártol a Krampuszhoz és bizony-bizony nem fél az ördögtől sem : ha neki ajándé­kot hoz; hogy megérdemli-e, az mellékes, a fő, hogy kapjon, Ez ismétlődik a nagyok­nál más téren, más formában. A modern pedagógia remeklése. Kedves jó mamák én a Mikulás-esti virgácsot először a Krampusz hátán próbál­nám ki, s azután visszahívnám a Mikulást Krampusz nélkül. TERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan BUDAPEST,Vil.,RÁKOeZl-UT 60,sajátpalota. Kitűnő hangú, szép munkaK 30. — | Hangverseny hegedő, mesés jóhangu ....................K 60.— Vo nó K 8.—, K 12 -, K 15.­Randelóanél a pénz olöre bakdlbandö. >3 n

Next

/
Oldalképek
Tartalom