Diakonia - Evangélikus Szemle, Repertórium 1979–1993
voltak: szegénység, abortusz, agapé-szeretet, kisebbség, információ, egyházak a rendszerváltozás után, közösség. Folyóiratunk részletezett programját a repertórium tartalomjegyzéke, és azon belül az egyes alfejezetek címei hűen tükrözik. A munkatársak mintegy felerésze nem lelkészi diplomával rendelkező szakember: művészettörténész, a Magyar Rádió szerkesztője, pszichoterapeuta, zenetudós, tanár, nyelvész, újságíró, irodalomtörténész, írók és költők, történészek, biológus, orvosok, építész, festőművész, orvosprofesszor - nem folytatom a sort. A legtöbb megjelölést többes számban kellett volna írnom, nemcsak ott, ahol kitettem a többes szám jelét. A munkatársak másik felerésze teológiát végzettek közül került ki. Kiemelem a külföldi teológiai professzorokat. Ok egyenesen a Diakoma számára küldték kéziratukat kérésünkre. Néhány nemzetközileg elismert nevet említek: H. D. Altendorf, Eduard Schweizer, H. Wildberger, D. Lührmann, H. H. Schmid. íróink között külön jelentőséget tulajdoníthatunk a hazai katolikus egyház kiemelkedő személyiségeinek. Köztük szerepel bencés főapát, teológiai tanár, piarista tarto- mányfönök, a már elhunyt Nyíri Tamás, a társadalomban is neves rk. teológiai professzor, aki többször támogatott bennünket tanulmányaival. Karl Rahner-vdi, a nemzetközileg kiemelkedő jezsuita professzorról felülmúlhatatlan, kongeniális tanulmányt írt. Rahner hozzánk különösen közel állt. Tőle magától is közöltünk írást. A repertórium névmutatója alapján könnyű megkeresni ezeket. A történelem Urának humora, hogy a jezsuita rend, mely az ellenreformáció élén küzdött, a 20. században az ökumenikus szemléletnek, Luther és a lutheranizmus iránti megértésnek bátor szócsövévé vált. Megörökítésre érdemes, hogy az ÁEH-nak a protestáns—katolikus közeledést illető rosszallását ismerve a hazai protestáns sajtó orgánumai óvakodtak katolikus cikkírókat foglalkoztatni; a párt szerint csak a „békemunkában” lehettünk együttmunkálkodók. Egyetlen kivétel: a Diakonia. Már a második évben Rahnertől hoztunk fordítást, a következő évben pedig Szennay András pannonhalmi főapát tanulmányát: Luther - mai katolikus megközelítésben. A Diakonia munkatársainak a II. Vatikáni Zsinat szellemében működő katolikus teológusokat kértünk fel. Az anglikán kereszténységről S. W. Sykes durhami professzor írt kérésünkre jelentős tanulmányt Angliából. Az ortodox egyházról tematikus csoportosításban hoztunk cikkeket egyik számunkban, mielőtt még az évi négyszeri megjelenésre rátértünk. így Imrényi Tibor szegedi fiatal ortodox lelkész tanulmányát: Ikontisztelet az ortodox lelkiségben. Továbbá kiemelem Korzenszky Richárd-nak, akkor a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatójának — most a Tihanyi Apátság házfönöke - fordítását: N. V. Gogol: Elmélkedések az isteni liturgiáról /Zárszó/. Az 1985/2. számunktól — Ittzés Nóra nyelvész cikke nyomán - áttértünk a keresztény szó használatára. Noha mindkét alakváltozat — a keresztény és keresztyén - egyaránt jogosult, de a magyar kulturális irodalom általános gyakorlata az 8
