Diakonia - Evangélikus Szemle, Repertórium 1979–1993

előbbi szóhasználatot erősíti meg. Mi pedig nem akarunk felekezeti gettóban lenni, ökumenikus törekvésünk is ezt kívánja. Az egész magyar társadalomhoz szólunk, ha olvasóközönségünk annak csak kis százaléka is. Nem egyházi kiadványokban a protestáns írók is a keresztény változatot használják. A Diakonia örököse, a Credo folyóirat is folytatja ezt az írásmódot. A Repertóriumban az 1986 előtti számokat illetően megmaradtunk a megjelenéskor írt keresztyén alaknál.

Régebben olvastam, fel is jegyeztem: „A folyóiratoknak az a törvényük, hogy az idő múlásával óhatatlanul börtönévé vagy egyenesen koporsójává lesznek a bennük megjelent értékes gondolatoknak.” Ez az igazság a mi számunkra azt jelenti, hogy azt a szellemi, lelki, teológiai gazdagságot, amelyet a Diakonia tizenöt évfolyama magában rejt, a repertóriummal megmentjük a jövő számára. Kívánom, hogy az itt következő repertórium segítségével a Diakonia régi olvasói, a gazdag örökséget átvevő, folytató Credo új olvasói, és mások: könyvtárosok, kutatók, a felnövő ifjú nemzedék, teológiai hallgatók, fiatal lelkészek, értelmiségiek és az egyház kincse iránt érdeklődők, határainkon kívül élő magyarok (a Diakoniát elég sok ingyenpéldányban küldtük nekik is) találjanak a régi számokban ma is friss mondanivalót.

Veöreös Imre

9