Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Z. Karvalics László: Utazás az információ körül
Z. KARVALICS LÁSZLÓ: UTAZÁS AZ INFORMÁCIÓ KÖRÜL 13 a kérdést avval, hogy már Platón is feleslegesen szörnyűlködött azon, hogy a szóbeliséghez kötődő értékeket miként szorítja ki az írás használata, hogy a televíziós ismeretterjesztéssel jobban és hatékonyabban közvetíthetők tudományos ismeretek, mint könyvekkel, hogy éppen a közösségi érintkezés újfajta lehetőségeit látjuk formálódni stb. c) Ugyanez a kettősség jellemzi információ és politika újfajta viszonyát. Az ez ügyben megszólalók tekintélyes részének szilárd meggyőződése, hogy a mindenkori hatalmi szféra az információtechnológia eredményeinek felhasználásával olyan eszközökhöz jut a civil társadalommal szemben, amelyhez képest a világtörténelem hírhedt tudatformáló gépezetei kezdetleges kísérletek voltak csupán. Az állampolgár információs és tudáscsatornákon keresztül történő gúzsbakötésének orwelli erejű víziójával szemben azok sorakoznak fel, akik szerint az információkezelés forradalma éppenhogy egy minden eddigit felülmúló nyilvánosságkiszélesítési, ill. demokratizálódási folyamat gerjesztője és hírnöke. A két, gyökeresen eltérő nézet mögött két tényleges és lehetséges forgatókönyv áll: s mindez attól különlegesen érdekes, hogy az ezredvég valósága egyszerre bontja ki az ellentétes tendenciákat, egy időben érvényes mindkettő. Az nyilvánvaló, hogy a társadalom elsősorban a számára veszélyeket rejtő folyamatra figyel: az állampolgári védekező technikák közé intézményesen kell beépülnie a mindenfajta manipulációval és egyoldalú propagandával, ill. befolyásolással szembeni védekező technikáknak. Ezek a technikák megtanul- hatóak és elsajátíthatóak — megtanítandóak és elsajátítandóak. Az információhoz kötődő jogok teljességének birtoklásáért azonban küzdeni kell. Hatalom és állampolgár viszonyának örök játszmájában ugyanis mindkét fél minél több információt szeretne kapni a másikról és minél kevesebbet adni magáról. A napjainkban folyó és a Parlamentig begyűrűző információszabadságértelmezési vitáknak (gondoljunk csak a személyiszám-ügyre), az adatbiztonság, az „information privacy” problémakörének ez ad igazi jelentőséget, ettől van igazán tétje. (A felmérések szerint viszont a társadalomnak szinte egyáltalán nincs veszélyérzete a hatalmi információs monopóliumok formálódásával szemben!) Mindezek után akkor mi a teendő az információ-jelenséggel kapcsolatban? Továbbra is sötétben tapogatózunk — vagy mégis van fényforrás? Ismerjük és értsük meg az információt! Amit ismerünk, azzal nem idegenként találkozunk. Ami nem idegen, attól kevésbé félünk. Minél jobban értünk valamit és minél kevésbé félünk tőle, annál nagyobb az az alakító erő, amivel hatást gyakorolhatunk rá és a környezetünkre. Mégha felszínes bölcselkedésnek is tűnik mindez, valahol ez az emberként való létezés alfája. A tudomány számára az információs jelenségcsoport jobb leírása és a fogalmi háló tisztázása a feladat. A program hatalmas. Az Univerzum bármely valóságdarabkája, folyamata és relációja információvá lesz, ha megismerő értelemmel találkozik. E találkozásnak számos elkülöníthető szintje van, attól függően, hogy az elme milyen minőségű transzformációs igénnyel viszonyul a megismerés és a gondolkodás tárgyához, amely eleve különböző feldolgozottsági fokot jelentő csatornákon érkezhet. Ettől a transzformációs aktustól
