Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Révész István tábori naplójából (24., 35., 39., 59., 78. o.)
14 Z. KARVALICS LÁSZLÓ: UTAZÁS AZ INFORMÁCIÓ KÖRÜL válik belsővé és megformálttá a külső világ. „ln-formatio”, belsővé tévő megformálás — Arisztotelész óta nem egyszerűen munkafogalom, hanem a legalapvetőbb tartalmak egyike. Nem egyszerűen tárgyiasított valóság, hanem szakadatlan cselekvés. A filozófiai lényeget képezik le a mindennapok is: a környezettel való kapcsolat első rezdüléseitől a beszéd kialakulásán át a világ és önmagunk megismeréséig minden az információra és ezek feldolgozására épülő cselekedetekre épül. Korunk azonban ennek az információs környezetnek a robbanás- szerű megváltozásával újfajta kihívásokat közvetít. Meg kell ismerni az információ „szép új világát”, és meg kell tanulni együttélni vele. S ha egyszer felfigyelünk arra, hogy milyen fura szerzet ez az „információ”, akkor bízhatunk benne, hogy mindez sikerülhet is. Mert ugyanolyan mint a szeretet: nem kisajátítható, nem tehető tulajdonná, nem elfogyasztható, sőt szétosztásakor még gyarapszik is. S voltaképpen már ez az egyetlen felismerés is gyújthat világosságot. Révész István tábori naplójából Eger 1944. IV. 5—6. — A 20. ho. hadosztályi lelkészet vezetését s tábori kápolnámat átvettem. Örömmel vállalkoztam erre a munkára, hiszen régi vágyam teljesedett. Egyáltalán nem látom rózsás színben a frontszolgálatot, hisz kórházi lelkész lévén a harctér igazi arcával a szenvedésekből s „szerencsétlen”, csonka, vak, béna honvédeink súlyos szavaiból megismerkedtem. Eger 1944. IV. 15. — Sok várakozás után végre elindulhatunk célunk felé. A célt eddig nem tudta senki, ill. tévesen híresztelték. A Kárpátok helyett a lengyelországi frontvonalra kerülünk. Több-kevesebb bajjal, kárral éjfélre kész is a szerelvény. Bár tilos, sok honvéd baj társ után eljött a szerető hitves, messzi faluból is, hogy utoljára istenhozzádot mondjon. A kedv nem nagy. Dalt sehol nem hallani. Az utolsó napok történései reányomták bélyegüket a lélekre, a kedélyre. Ahogy beszélgetek honvédeinkkel, érzem, hogy ez a harc nincs megokolva lelkűkben. De nehéz így elindulni! Bolsovce-Tonstobaby 44. IV. 23-án indulunk következő szállásunk felé. Most következik az első próba: harc az elemekkel. A négy őselemhez hozzátehetnénk egyet, ennek neve: sár. Autóink beragadnak, a motorok sírnak, leállnak, a lovak izzadnak s valóban inuk szakad. Több lóhulla hever már az útfélen. Most emelkedik az út! Itt a legnehezebb az előrejutás, jármű jármű hátán. Minden áll. Csoda, hogy éppen most nem jön a rata! De hernyótalpasaink nincsenek s meg kell küzdeni a sárral. Az én sebesültszállító kocsim a patakba dől, ha egy fűzfa fel nem fogja. így is Botond tudja csak kihúzni s közben vagy harmincán láncot alkotva húzzuk. Potok Zloty 44. IV. 29. — Indulunk bevetési helyünkre s nagy kerülővel, újra a sárral küzködve érjük el P. Z-t. A kép itt is siralmas. Rom mindenütt s feketén kiégett lakások ... Potok-Zloty 1944. IV. 30. — „Ahol ketten vagy hárman összejönnek, ott vagyok én is.” Istentiszteletet ill. bibliamagyarázatot tartottam az eddig beérkezett tisztekkel. ..
