Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Kulturális figyelő
76 KULTURÁLIS FIGYELŐ utolsó 5—6 évet leszámítva mindig természetes szaporodást mutató közösség volt (több a keresztelés, mint a temetés). Ugyanilyen ritka vonása, hogy a hívek nagy százaléka egy tömbben lakott és ezt csak a legutóbbi évek urbanisztikai változásai bontották meg részben. Mindig jelentős volt a tiszta evangélikus párok házassága. Ez is csak az utóbbi 10—15 évben fokozatosan billent át a vegyes házasságok többségére. A foglalkozást tekintve közel 90%-os volt a földművelés a gyülekezet múltjában; igazán csak a második világháborút követően változott ez is, és ma már a hívek 80%-a az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásban, legújabban az atomerőműben dolgozik. A föld szere- tete azonban megmaradt, és ritka család, akinek kertje, szőlője ne volna, amit szorgalmasan művelnek, segítve ezzel életszínvonaluk emelését. Könyvemet elsődlegesen a híveim számára írtam, hogy ezeket a sajátosságokat tudatosítsam és az újabb nemzedékekre is átszármaztassam. Ha Isten megáldja munkámat és az idősebbek számára a múlt drága emlékévé, az ifjabbak számára elgondolkoztató tanulsággá fog válni, akkor nem volt hiábavaló a negyven év kutató munkája. Sólyom Károly Az aszódi evangélikus leánynevelő története című könyv 1991-ben készült el az iskola alapításának 100. évfordulójára. A dolgozatot Detre János aszódi lelkész készítette és az aszódi Petőfi Múzeum jelentette meg a Galga Menti Műhely 4. számaként. Sok tanulsággal gazdagítja a mai nemzedéket is ennek az iskolának a története. Nem csak azokat, akik még visz- szaemlékezhetnek régi iskolájukra és az évenkénti találkozókon végigjárhatják az ismerős helyeket, melyekhez sok-sok emlék fűzi őket. Tudjuk azt, hogy sok parókián, tanítólakban, családi otthonban váltak az innen kikerült leányok feleségként, édesanyaként igazi áldássá övéik számára. Az itt kapott neveltetés és a megszerzett elméleti és gyakorlati ismeret további életük meghatározója volt. Tanulságos az iskola alapításának körülménye is. Páratlan lelkesedéssel és tettrekészséggel találkozhattunk az akkori egyházi vezetők és különböző egyházi tisztségeket hordozók iskolaalapító szándékában. Szándékukat nem bizonytalanította el a kishitűség, a félelem. Alig egy esztendő alatt a semmiből lett iskolaavatás Aszódon, 1891. szeptember 8-án. Példamutató azonban az az összefogás és anyagi áldozatvállalás is, amely megvetette az iskola alapjait, sőt végig is kísérte az iskolát működése idején. Pedig ez a leánynevelő, mely polgári leányiskola, internátus és gazdasági-háztartási tanfolyam volt, nem tartozott a gazdag iskolák sorába. Nem támaszkodhatott gazdag mecénásokra. Nem építhetett nagy összegű alapítványokra. Nem állt mögötte földbirtok. Értékét, kincsét az ismeret, az erkölcs, az emberség, az evangélikus hit és a tudás jelentette. Ebben alkottak maradandót az iskola tanárnői, akik — kis fizetésük ellenére — erre a hivatásra szentelték egész életüket ! Az iskolatörténeti dolgozat öt nagy egységre épül. A bevezetésben (1) ismerkedhetünk meg röviden a nemzeti nőnevelés ügyével, melynek lelkes szorgalmazója Fúy András volt. Áttekintést olvashatunk az evangélikus nőnevelés megtett lépéseiről is a 19, században. A Leánynevelő Intézet történetében (2) képet kapunk az iskola alapításáról, az
