Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Veöreös Imre: Didakhé – A tizenkét apostol tanítása II.
VEÖREÖS IMRE Az Újszövetség határán túl Didakhé - A tizenkét apostol tanítása II. A gyülekezeti élet rendje A Didakhé negyedik része gyülekezeti rendtartást tartalmaz (11—15. fejezet). Hű képet kapunk az irat látókörébe eső gyülekezetek életéről egy meglehetősen korai állapotban. Különösen feltűnő, hogy az egymástól aránylag nem túl messze, legfeljebb egy napi járóföldre fekvő gyülekezetek között milyen élénk kapcsolat volt személyeken keresztül. Még nincs kialakult szervezet, s a szolgálatot végzők között élen járnak az ún. pneumatikusok, a Szentlélektől hajtott bizonyságtevők. A választás útján betöltött gyülekezeti tisztségek másodrangúaknak minősülnek. 11. fejezet „Ha valaki hozzátok jön, és az előbb mondottakat mind tanítja, fogadjátok be. Ha azonban a tanító maga elfordul attól és más tanítást ad, hogy bomlasszon, ne hallgassatok reá. (Ha ellenben azért tanít), hogy az Űr igazságát és ismeretét gyarapítsa, úgy fogadjátok őt, mint magát az Urat” (11,1—2). Vándorló apostolok, próféták, tanítók felkeresték a gyülekezeteket, hogy Krisztus ismeretéről szóljanak. Noha a Did nem tartalmaz hitvallást, befogadásuknak mégis az első feltétele, hogy azt az irányt képviselik-e, amelyet ez a káté tartalmaz. A tulajdonképpeni mérce azonban, amellyel megítélhetik, hogy a jövevények nem hamis próféták-e, az önzetlenség. Ezeknék az utazó igehirdetőknek nem volt kereső foglalkozásuk, abból éltek, amivel a gyülekezetek ellátták őket. Ezért olvasható az a szigorú meghagyás, hogy egy napnál tovább ne maradjanak. Legfeljebb két napot töltsenek, mert aki már három napig veszi igénybe a gyülekezet vendégszeretetét, az élősködő és hamis prófétának számít. „Ha pedig pénzt kér, akkor hamis próféta” (11,6). Az eksztázisban beszélő prófétát nem szabad megítélniük, mert ezzel a Szentlélek elleni bűnt követik el. „Minden bűn megbocsáttatik, de ez a bűn nem bocsáttatik meg” (11,7). A kutatás során kiderült, hogy a megállapításnak eredetibb formája és alkalmazása ez itt a Did-ben, mint a szinoptikus evangéliumok párhuzamos helyei (Mt 12,31—32; Mk 2,28—29; Lk 12,10). Még sincsen kiszolgáltatva a gyülekezet az elragadtatásban szóló prófétának: „De nem mindenki próféta, aki Lélekben szól, csak ha az életmódja ugyanaz, mint az Űré” (11,8). Az egyház történetében később olyan fontossá vált gondolat, mint az imitatio Christi, Krisztus követése, itt éppen Jézus szegénységére vonatkozóan csendül meg. A 11. fejezetnek van egy részlete, amelynek értelme homályos: „Minden kipróbált, igaz próféta, aki cselekvésével az egyház földi titkára céloz, de
