Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Faragó Tamás–Varga László Ottó: Lelkészválasztás
FARAGÓ T.—VARGA L. O.: LELKÉSZVÁLASZTAS 69 bármilyen demokratikus és jószándékkal végrehajtott, melléfogás előfordulhat. Végül fontosnak tartjuk leszögezni azt, hogy ha Isten nincs jelen egy gyü- lékezetben, egy egyházban, a legjobb választási rendszer sem tud segíteni. Ha viszont Isten munkál egy gyülekezetben, a választás végeredménye nem elsősorban a választási mód függvénye. Ne kényszerítsük azonban az Urat arra, hogy elrontott cselekedeteinket kelljen jóra fordítania. Veöreös Imre: Az alagút vége? Lelkipásztor 1990/12. 382. 1.: Végre megnyílhatnának ablakaink a korszerű teológia felé! Az előző egyházi rendszer a „diakóniai teológia” pártállami érdekhez formált képletével nem a hatása terén okozta az igazi kárt, mert nem volt formáló ereje, inkább csak jó pontok szerzésére adott lehetőséget az érvényesülni kívánóknak. Ellenben a hozzákapcsolt kizárólagossági igény megfosztotta a lelkészképzést és a lel- készi továbbképzést korunk teológiai áramlataitól. Igazságmozzanatai — alapvető teológiai tévedése mellett — csak elfedik a valóságot, melyet a Világosság című folyóirat annak idején pontosan meghatározott: a protestáns egyházak a szolgálati-diakóniai teológia kialakításával megtalálták az ideológiai alapot a „szocialista” állammal való együttműködéshez. A teológiai megelevenedéstől visszatartó gátnak ma nem ez a letűnt, hivatalos egyházvezetői tanítás bizonyulhat, hanem a hazai evangélikus teológiára — kevés kivételtől eltekintve — régebben is jellemző konzervativizmus. Az alagút homályát oszlató, igehirdetést megújító ereje a korunk teológiai gondolkozásával társalgó friss teológiának lehet. Sólyom Jenő: Mit várok a zsinattól? Lelkipásztor 1991/3, 80. 1.: Ezért én magam a zsinattól elsősorban azt várom, hogy végre lezárja azt az 1987-ben megkezdett átmeneti időszakot, amelyet személyi változások, egy nyíltabb közegyházi légkör megjelenése és az elmúlt negyven év terheitől való megszabadulás kísérlete jellemzett. Mind az Északi Egyházkerület közgyűlése, mind a Déli Egyházkerület presbitériuma az elmúlt év tavaszán, az új püspök illetve egyházkerületi felügyelő beiktatása után tartott első ülésén elfogadott egy-egy olyan nyilatkozatot, melyben bűnbánó szívvel tekint visz- sza az elmúlt negyven év egyházi eseményeire. A cél nem az egyházi életet elnyomorító bűnök eltakarása, a magunk mentegetése(átmentése?) volt, de nem is mások bűneinek kipellengérezése, ítélkezés. Bűnbánatot tartva a bűnökért, kérték a lelkészeket és a gyülekezeteket ugyanerre, s arra, hogy az Istentől nyert bűnbocsánat és az egymás iránti kölcsönös megbocsátás alapján végezzék munkájukat, a jövő feladataira összpontosítva az erőket. Sajnos, érzésem szerint egyik nyilatkozat sem érte el egyházunkon belül azt a remélt megbékélést, melyet szerettünk volna vele szolgálni.
