Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Faragó Tamás–Varga László Ottó: Lelkészválasztás
66 FARAGÓ T.—VARGA L. O.: LELKÉSZ VÁLASZTÁS — a megválasztandó lelkésznek a gyülekezetünkben hiányzó munkákra legyen karizmája, — legyen komoly teológiai tudása, de prédikációi ne teológiai fejtegetések, hanem tiszta, egyszerű lelki tanítások legyenek, — ne csak prédikátor, hanem jó lelkipásztor is legyen, — lelkipásztori szolgálatában teológiájának gyakorlati megélése, megvalósítása tükröződjön, — határozott célokat tűzzön ki maga elé, amiket meg is tud valósítani, — igent mondjon a szolgálatra gyülekezetünkben. Örömmel töltött el minket, hogy minden lelkész készségesen fogadott bennünket. Már-már tapintatlan kérdéseink elől nem tértek ki, sőt, inkább örültek nekik, és egyenes, korrekt válaszokat adtak. Annak ellenére komolyan vették akciónkat, hogy mindig hangsúlyoztuk, nem hivatalosan jöttünk, hanem csak az ifjúság egy részét képviseljük. A lelkészekkel való beszélgetések mellett — ahol lehetőség nyílt rá — részt vettünk gyülekezeti alkalmakon (istentisztelet, ifjúsági bibliaóra). A beszélgetésekből sok hasznos tapasztalatot szereztünk. Tanácsokat kaptunk, és megismertünk abból a sok irányzatból néhányat, amelyéket a mai evangélikus lelkészek képviselnék. A kétheti országjárás fáradalmait feledtette a lelkészek vendégszeretete és a lelkészekkel való kellemes beszélgetések. Azóta néhány vendéglátónkat meghívtuk ifjúságunkba vendégszolgálatra. Ezáltal színesebbé vált ifjúságunk programja, és ez elősegítette lelki épülésünket. Látogatásunkkor először nagy csodálkozás, majd őszinte öröm ült ki a lelkészek arcára. Egy-egy kivételtől eltekintve mindannyian egyetértettek velünk, és támogatták akciónkat. Talán ez volt az első negatív élményünk útjaink során. Ugyanis elkeserített minket az a tény, hogy ma Magyarországon megdöbbentő, furcsa és ezért érdekességnek számít az, ha egy gyülekezetből egy kis csoportot komolyan izgat az, hogy ki lesz a gyülekezet új lelkésze. Persze most mindenki mondhatja, hogy ez minden embert izgat. És ebben igaza is van. Hiszen egy ilyen eseményről mindenki beszél, rengetegen találgatnak, gondolkoznak. Néhány embernek ötlete is van, ki lenne jó új lelkésznek. No és persze az egész gyülekezet választ, hiszen az új lelkészt a közgyűlés választja. Mégis kuriózumnak számítottunk. Hogy miért? Talán azért, mert mi nem tartottuk elegendőnek, hogy majd a lelkészválasztó közgyűlésen bólinthatunk az új lelkész személyére. A választás után végiggondoltuk, hogy akciónk mennyiben segítette a lelkészválasztást, és eredeti céljainkat sikerült-e elérnünk. Mielőtt azonban ebbe a kérdésbe belevágnánk, szükséges tisztázni, hogy nem áll szándékunkban a választás végeredményét értékelni. Hiszen azt, hogy a lelkész és a gyülekezet egymásra talál-e, úgysem lehet eldönteni a választást követő évben, ehhez többéves együttlét szükséges. Ahhoz, hogy a lelkészválasztásba aktívan bekapcsolódhassunk, szükséges volt, hogy részt vehessünk a presbiteri gyűléseken. A presbitérium ehhez hozzájárulását adta. Azóta minden presbiteri gyűlésen részt vehet — megfigyelői státussal — ifjúságunk egy tagja. Ügy éreztük, hogy ifjúságunk lelkesedése inspirálta a presbitereket a választásban való aktívabb részvételre. A presbitérium úgy döntött, hogy a megüresedett állást nem hirdeti meg a sajtóban. Egyesek féltek attól, hogy túl sokan jelentkeznek az állásra, más vélemény szerint esetleg csak egy, de nem megfelelő lelkész, akit viszont más
