Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Koczor Zoltán: Demokratizmus az egyházban
22 KOCZOR ZOLTÁN: DEMOKRATIZMUS AZ EGYHÁZBAN Az egyház gyakran a hitelességét játssza el a belső viszályokkal. Ezekből a külső szemlélő azt a következtetést vonhatja le, hogy csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Eltömődött, megrepedt sótartóba szorult a Föld sója, s már szinte természetessé vált a világ ízetlensége. Funkciókhoz a forma — küldetéshez a szervezet Egy közösségnek legitim vezetésre van szüksége a hatékony működéshez. Ez a külső feltétele a felelősségteljes, elkötelezett szolgálatnak is. A katolikus egyházban ennek a legitim struktúrának az alapját Krisztustól kapottnak vallják. Mégis egyre gyakrabban olvashatjuk és tapasztalhatjuk, hogy szükségét érzik a pápa személyén túlmutató társadalmi legitimációinak is, a vezetők (tisztségviselők) és a vezetettek köziti kommunikációnak és egyetértésnek. Amikor a lutheri egyházértelmezés elvetette a pápaságot, a közösségi struktúra tekintetében is új föltételeket teremtett. Az egyház szerkezeti felépítésére vonatkozóan ugyan nem írt elő közvetlen alapelveket, nem ajánlott működőképes modellt, alapvető teológiai tézisei azonban elkerülhetetlenné tet- nék egy új egyházi szervezet kialakítását, a tisztségek és szolgálatok átértékelését Mivel teológiai okok miatt nem volt járható az egy személyhez kapcsolódó tekintélyelv, a hatékony működést és a széles körű legitimációt csak a törvényes előírásokhoz ragaszkodó, a közösségi döntésekre támaszkodó egyházmo- dellel lehetett elérni. Külön figyelmet érdemel annak vizsgálata, hogy ez a modell a világ egyes országaiban mennyire gyorsan és tartósan alakult ki; most azonban csak azt szögezzük le, hogy végül is mindegyik evangélikus egyház történetének során kialakult olyan szervezeti és működési rend, melyet a küldetés szempontjából a mai szemlélő is jónak ítél. Napjainkban legalább öt érv hozható fel a demokratizmus fejlesztése mellett: A) Az egyház ma az őskeresztényekhez hasonlóan pogány környezetben él. Bár az egyház társadalmi megítélése kedvezőbb, az elkötelezett keresztények azonban kisebbségben vannak. A világ (mint az egyház működési területe) előtti hitelesség kulcskérdése, hogy az egyház belső élete mennyire van tekintettel az emberiség társadalmi alapeszményeire. A testvériségre, az egyenlőség esélyére, a szabadságra, a személyi méltóságra és autonómiára, melyeket ma már kevesen tartanak keresztény ihletésűnek, s amelyek mára az általános emberi etika értékeivé váltak. B) A nemlelkészek szolgálata nélkül az egyház a „fizetett alkalmazottak” szószékévé válik. A nemlelkészek egyéni tettrekészsége, ötletessége pedig megfullad a hierarchikus egyházvezetés környezetében. A demokratizmus szintjét az méri, hogy a terheket vállalók mennyire érzik sajátjuknak az egyház belső folyamatait. A struktúra akkor jó, ha az áldozatvállalókat bevonják a döntések meghozatalába, vagyis a hatalomba. Nem a „befizetők” vagy a „robotoló”, hanem a „sáfár” jogán, aki szolgálatával egyes kérdésekhez közel tud kerülni, helyesen tud ítélni. C) Megszűntek a homogén társadalmi alakulatok, melyek lehetővé tették, hogy felekezetek egységes irányítással működjenek, magától értetődő egyet-
