Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Koczor Zoltán: Demokratizmus az egyházban
KOCZOR ZOLTÁN Demokratizmus az egyházban A demokrácia létjogosultsága az egyházi élet területén Furcsa érzést keltene a szemlélőben, ha egy mozgalom transzparensén az alábbi mondatot olvasná: „Demokráciát az egyházban!” Néphatalomról, a népakarat érvényesítéséről értelmetlen beszélni ott, ahol a hatalom birtoklását kizárólag mennyei vonatkozásban illendő emlegetni. A demokrácia nagyon is emberi, politikai fogalom. De vajon az egyház mentes-e az immanenstől? Az egyház egyszerre kegyelmi közösség, látható gyülekezet, illetve ebben a világban alkotmányos és rendezett társaság. S transzcendens elhivatottsága szempontjából is gyakran az a legfontosabb sajátossága, hogy menynyire emberi, hogyan politikai, vagy miként társadalmi. Felvetődik a kérdés, milyen mintát, modellt 'kövessen belső életrendjének kialakításakor? A válaszhoz az egyház elsődleges hivatását kell szem előtt tartanunk. Az egyház „létének forrása és célja ..az evangélium hirdetése.* A demokratizmus, mely a struktúra és a működés alapján ítélhet meg, kerete a szolgálatnak. Elfogadjuk azt a véleményt, hogy az egyházi szervezet önmagában nem forrása a hitnek. Mégis a kialakult struktúra ad teret, keretet, sőt időnként korlátot is a spirituális életnek. A megfelelő szervezet szükséges, bár nem elégséges feltétele a keresztény életnek. Ezért a kialakítandó szervezetnek leginkább az egyház elsődleges küldetéséhez kell idomulnia, valódi életteret biztosítva az evangélium hirdetésének. Mindezt hosszú távú, tudatos építéssel lehet megteremteni, mert a rögtönzések gyakran a manipulációknak biztosí- tanak teret. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást!” (Jn 13,35) Ha ez a mondat nem is utal közvetlenül a demokráciára vagy a demokratizmusra, azt sugallja, hogy a közösség tagjainak érdekeit és véleményét figyelembe kell venni a döntéseknél. Ennek biztosítására pedig nem ismerünk még jobb módszert, mint demokráciát. Ennek hiánya az egyházban is működési zavarokat idéz elő. Ugyanakkor az tapasztalható, hogy a gyülekezetekben és az egyházvezetésben a működési renddel kapcsolatos nyilvános eszmecseréket kerülik. Ha mégis felvetődik a kérdés, akkor az érintettek részéről rendszerint a szervezet másodlagossá- gát bizonygató érvek hangzanak el, s az addig szikár racionalisták egyszerre a Lélek működését kezdik «hangoztatni. Jellemző példája ez annak, amikor az egyház szervezete és működésmódja útjában állhat saját küldetésének. (Testvéri Szó)
